Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tenyeredbe

, 189 olvasás, Bodortz , 5 hozzászólás

Sors

Roppant csontok
inak, indák kusza szövevénye,
sejtek bonyolult halmaza csupán mezítelen testem,
oly sebezhető… fájjon, hogyha fáj!
De idebent: lét, s halál, rejtélye zárt.
Érinthetted.
Akár tenyeredben is elférne lelkem,
kitártam, lásd
miként éget, hajszol a muszáj!
Ledobtam minden vértet,
lángot, jeget, mi védett,
s miként a fa, ha a szél süvölt, az utolsó levelet,
mely holt ágba kapaszkodván magában remeg.
Levetkezetten álltam előtted.
Tiszta lélekkel, emelt fővel.
Fújhatott rettentő szél,
nem dermedt a hang, dallam, énem
izzó lávaként égett,
hegekkel teli bőröm perzselte,
vénámon kicsorbult igaztalan penge,
s minden mi álnok.
Valahol, iszonyú génjeimben vagyok konok,
fél évszázadnyi vad életösztön
lassanként felemészt,
mindegyre ösztökél: Még! Még!

Az elmondhatatlant, mit csakis én tudhatok,
hát el kell mondanom.
Kiáltanom kell, folyó visszhangjának,
szólnom kell, hallgató erdőnek,
suttognom kell, lapuló állatnak,
beszélnem kell, zsenge fűszálnak…
embernek, s talán az Istennek magának.

De törzsem megreccsent, inam, ágam
mostan tűzzel véd, jéggel eltakart,
a szó fülsüketítő, csendjébe zárt hang.

Immár feszes rend van.
Sínekre dől, megadóan
a vasárnap.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bodortz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 31
Jelenlévők:
 · arttur
 · Kavics
 · Ravain
 · Tiberius
 · tolditami


Page generated in 0.0253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz