Mint forró láva
Mely kitörni készül,
A sötét harag
Úgy emészti szívünk.
Mint kard pengéje,
Mi villan az éjben,
A düh írányít
Nagyon sok léptet.
Jó és rossz között
Nehéz választani,
Ha lelkünknek akarunk
Helyet hódítani.
Alfa és omega
Kezdet és a vég
Lelkünkbe a bosszú
Kígyófoga tép.
Gonosz a világ!
Gonosszá tettük,
Pedig ezt a földet
Csak kölcsönbe vettük.
Isten áldása
Kísérte a népet,
De elárultuk őt
S nehéz lett az élet.
Próbáljuk a jót
Szívünkbe engedni.
Pusztuljon a rossz!
Neki kell szenvedni!