Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kéklő napok

, 188 olvasás, Bodortz , 0 hozzászólás

Szerelem

Ünneplőbe öltözött az ég,
fenn a kék messzeség kacér haját
lágyan fésülte a szél.
Úgy vártam rád akkor…
fénytelen éjjelen, osonó hajnalon,
akár a hontalanra a vetett ágy
hűvöse megfáradt alkonyon.
Katlan testemben piruló vér
részegen dobolt,
borzongó álom szomja,
ezer szó simított téged, várta
rejtett utakon, kezem, szemem,
szám, vágyam… te voltál asszonyom!
Bohó árnyak lobogtak a falon,
kicsiny sugár táncolt át néked az ablakon,
s remegve megpihent
harangvirág ruhátlan testeden.
Füvek, fák ölelték lényed melegét,
köröttük mennyi kék… mennyi kék…
Most bársonyos bogár dong
lombok közt valahol,
kezed markom melegében
akár suttogó virág, s hiába
szőtte át fonalával fehér inged az idő,
ma is úgy hallgatom
lépted neszét kéklő napokon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Bodortz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 4
Kereső robot: 16
Összes: 36
Jelenlévők:
 · arttur
 · Destiny
 · Divima
 · hazugsagok
 · Ifjabb_Tok


Page generated in 0.046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz