Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Dóra és Laci

, 188 olvasás, holdfeny , 2 hozzászólás

Szerelem

Dóra egy a 40-es évei elején járó, életvidám nő volt: hosszú barna haja a derekáig ért, a legszívesebben kiengedve hordta. Csak, ha a munkájában zavarta, akkor kötötte össze vagy tűzte fel. Azúrkék-zöldes szeme gombszemként tündökölt nyáron, főleg akkor, amikor hófehér blúzt és nadrágot viselt, napbarnított bőre pedig ezt csak még jobban kihangsúlyozta. Igazán szép arcú, csinos és ápolt volt. Nőies személyiséggel áldotta meg az élet: nagyon szeretett szabadidejében sportolni, főleg úszni és kirándulni. Csak néha járt hajnalban futni.

Egy kis városban, Tatán élt. Az összes ruhája közül a világoskék színű, kis farmer miniszoknya volt az egyik kedvence, úgy követte az alakját, hogy egyszerűen mindenkinek megakadt a szeme rajta, bárhol járt: útban a munkahelyére a buszon, a villamoson, bevásárlás közben és este a parkban, amikor a szomszéd idős hölgy kutyájával sétálni indultak. Jól látszott, hogy szinte tökéletesen kisportolt alakja van, hátul a fokhagymagerezd alak dominált, elől, a hasán nem lehetett semmilyen dombocskát észrevenni. Nem túl hosszú, de vékony lába volt, a magassarkú cipőkkel már régen megbarátkozott.
Ha a barátnőivel elment egy-egy este beszélgetni, majd táncolni, Dóra mindig nagy feltűnést keltett: hogy mi volt a titka? A megjelenése – az egész testfelépítése, a hosszú, ápolt barna haja, az arca és a mosolya. A visszafogott eleganciája, ami mindig is jellemző volt rá: télen és ősszel a fekete, fehér, bézs, kék és szürke színeket részesítette előnyben, nyáron inkább a világosakat szerette.
A megjelenéséhez hozzátartozott a tökéletes smink is: jól tudott bánni a színekkel, a rúzs színében azonban sosem változtatott sokat. A vörös színt túlságosan kihívónak találta. Azt gondolta, hogy az csakis a vér és rózsa színe lehet, és ebben senki sem tudta az ellenkezőjéről meggyőzni. Ezért többnyire rúzsa halványrózsaszín volt.

Mivel sokat dolgozott titkárnőként és gyakran túlórázni kényszerült a határidős feladatai miatt, nem sok ideje maradt a saját emailjeire, az internetezésre: Sosem felejtett el gondolni a nagy Ő-re, bármilyen elfoglalt is volt!! Egy fényképet tartogatott róla blúza vagy nadrágja egyik zsebecskéjében, időnként elővette a kis képet és nézegette pár percig. Hiányzott neki és amikor az irodában egyedül maradt, sokszor könnybe lábadt a szeme. Mert valahol érezte, hogy ő is hibás azért, hogy most nincsenek együtt.

Laci – a férfi, aki olyan hatással volt rá, hogy szinte mágnesként vonzotta – 45 éves, megnyerő külsejű, ápolt fiatalember volt: Barna haja és zöld szeme sok nőre hatott és ennek teljes tudatában is volt. A társaság középpontjába tudott kerülni pillanatok alatt. Ő volt az, aki hamar jó hangulatot tudott teremteni a szórakozóhelyen.
A portugál kikötővárosban, Lisszabonban él. Nemrég költözött el, mert a régi munkahelyén nem voltak elégedettek az angol nyelvtudásával. Ráadásul a fizetése sem volt túl sok. Az új munkaköre révén azonban lazább életstílust engedhetett meg magának: egy kis kávéházban, a Café Napóleonban, pincérként vállalt munkát. Ebben a gyönyörű és színes városban aztán volt élet, napközben és este is, érezni lehetett a mediterrán-latin emberek életörömét, temperamentumát és szenvedélyét.
A nap végére mindig elfáradt, gyakran alig bírt járni: A vádlija estére, mire hazaért, erőteljesen bedagadt, de már nem bírt több időt magára szánni az esti, lazító zuhanyzás után. Sok dolga csütörtökre és péntekre esett, amikor nem kellett mennie dolgozni.

Ezeken a szabadnapokon szeretett kimenni a városba, mert mindig történt vele valami jó. Sokszor találkozott a városi forgatagban olyan ismerős vendégekkel, akik gyakran tértek be hozzájuk a kávéházba vagy egy-egy barátjával elmentek valahová beszélgetni, nézelődni. Szerette megfigyelni az embereket, hogy ki mivel foglalatoskodik: volt, aki újságot olvasott egy csésze kávé vagy tea mellett, a fiatalok inkább a telefonjaikba belebújva, lehajtott fejjel ültek és sokszor alig beszéltek egymással. Megint mások zenét hallgattak és becsukott szemmel élvezték a napsütést vagy éppen táncoltak az utcán, tanítgatták gyermekeiket az apró, finom és könnyed lépések művészetére…..

Ha kísérletezett egy-egy receptjén, akkor még előtte elment bevásárolni is, hogy aztán otthon, a bérelt lakásában, kényelmesen megfőzze, megsüsse legújabb ételeit: tökéletesen kikapcsolta mindez és szeretett a fűszerekkel és színekkel is variálni. Kedvelte a lágyan karamellizált mézes-mustáros vagy az oregánós-citromos csirkemellet, a fokhagymás fogasfilét és a szeder frissítő ízét.
Ügyes volt a konyhában, ezt több ismerőse is megerősítette. Szép, hosszú és könnyű ujjai voltak, mint a sebészeknek, általában: ápolt, gondosan formált körmökkel, visszatolt körömággyal. Kézfeje bőre nem mindig volt puha, mert a víz gyakran kiszárította bőrét munka közben.
A honvágy rendesen eluralkodott rajta olykor-olykor: alig várta, hogy az otthoni levegőt újra érezhesse, több napot tölthessen otthon és a nagyváros zajától távol kipihenhesse magát a szülői házban. Az otthoni ágynemű friss levendula illata mindig feltöltötte.
Várta, hogy egy jót aludjon, aztán végre megoszthassák egymással, hogy kivel mi történt, mi változott és mi hozott felejthetetlen élményeket. Milyen sokan voltak rá kíváncsiak, valóban örültek neki, amikor találkoztak vele és ez nagyon jól esett Lacinak.

Egy idő után a férfi – Laci - távolságtartó és barátságtalan lett: Minél inkább közeledett felé Dóra, ő annál inkább elutasítóvá vált. Szüksége van a barátaira, az egyedüllétre… és az volt az érzése, hogy a nő szinte uralja őt folyamatos jelenlétével. Miért kérdezgeti állandó jelleggel, hogy mikor jön haza és mikor mennek el végre az egyik étterembe kettesben enni? Mi ez, csak nem számonkérés?!
Lacira mindez nagyon rosszul hatott: érezte, hogy a nő gyakorlatilag tőle függ érzelmileg. A férfi ezt a felelősséget nem akarta magára vállalni, rendkívül kényelmetlenül is érezte magát emiatt. Ezért egyre jobban eltávolodott a közeledésére és éreztette vele, hogy csak zavarja. Mindez számára teljesen logikus reakció volt.

Dóra csak pár napig ismerkedett az interneten, valamelyik ismert társkereső oldalon és máris talált magának valakit: Először nem is vette komolyan a férfi közeledését, mert össze volt még kavarodva a múlt eseményei kapcsán. Ahogy egyre többször találkoztak, szimpatikus lett neki Tamás. Jól érezte magát vele, gyakran mentek kirándulni és az is kellemessé tette az együtt töltött perceket, hogy néha beültek egy filmre, amit előre megbeszéltek vagy egy tejszínhabos, fahéjas cappuccinóra az egyik ismert cukrászdában.

Azonban hamar rájött, hogy hibázott, elismerte és azonnal bevallott mindent az ő Lacijának. Ha hibázott és ezzel fájdalmat is okozott a szerelmének, legalább azt lássa a férfi, hogy szereti és fontosnak tartja megosztani vele mindazt, ami történt. Hogy őszintén megbánta a dolgot és nincs más számára fontos férfi, csakis ő.

Laci nem sokat írt a válaszában, sőt nagyon visszafogott volt: mert nem tudta, hogy hogyan reagáljon. Döbbenten ült a konyhában. Már nem bízott Dórában és nem is akart tőle kérdezni semmit sem. Szomorúvá tette a nő és elbizonytalanították az érzelmi kilengései! Szereti őt még? Ha igen, akkor miért akart más férfit megismerni?
Azt gondolta - jó, megbánta a dolgot és lehet, hogy nagyon szereti őt, de most egy bizonytalan időre hagyja már békén, fogalma sincs, hogy mit tegyen.
Hamarosan összeismerkedett egy kedves, szeplős arcú, szőke lánnyal, aki az Areeiro nevű metrómegállóban mindig illedelmesen köszönt neki. Nem ismerték még egymást, de ahogy egyre többet találkoztak, annál szimpatikusabb lett neki a lány. Többet akart róla tudni. A bátorsága tette vonzóvá és tetszett neki a közvetlensége is. Egyre gyakrabban és hosszabb ideig beszélgettek egymással.
Laci nem könnyen barátkozott, mindig is távolságtartó volt, most kivételt tett: a lány portugál akcentussal színezett angolja érdekessé tette beszélgetésüket. Élvezte az új ismeretséget.

Dóra csak sírt és sírt, megállíthatatlanul potyogtak a könnyei, amikor hazaért, már nem tudta magát tartani és nem is akarta visszatartani a könnyzáport. Nagyon hiányzott neki a szerelme, Laci. Az elküldött emailjeire nem kapott választ vagy ha mégis, akkor csak egy-egy szó vagy mondat várt rá. Szerette ezt a férfit, de nem akart erőltetni semmit sem. Nem kereshette őt semmilyen formában sem, mert úgy gondolta, hogy biztosan nem tetszik már, vagy egyszerűen csak ráunt a férfi….. A kereséssel csak az ellenkező hatást váltotta volna ki nála. Sokat gondolkodott a dolgain: tudta, hogy akár egyedül is meg kell küzdenie az élet adta feladatokkal, erősnek kell maradnia, bármi is történt…. A boldogsága pedig csak saját magán múlik, azaz, hogy mit vesz ebből észre. Hiszen annyi minden jó vár rá az életben és ott vannak a barátai is.
Lassan úgy érezte, hogy megtalálta a boldogsághoz vezető utat: nem tette függővé az életét a Nagy Ő-től és valahol az járt a fejében, hogy a Lacival való találkozások boldoggá tették, mindenképpen. Szeretettel a szívében gondolt rá és egyáltalán nem volt rá dühös: a férfiak a racionalitás emberei és gyakran nem mutatják ki az érzelmeiket, mert az úgymond „nem férfias”. A nők viszont inkább az érzelmi biztonságra vágynak, ezért sokkal hamarabb mutatnak ki érzelmeket a másik nem felé, sokkal hamarabb kötődnek valakihez. Kombinálnak mindenféle jelekből, ez csak rájuk jellemző. Ez a két nem közötti különbség lényege, ezzel mindenképpen számolnia kellett: vannak kivételek, különleges esetek összességében nézve azonban egyik sem rossz, de meghatározó lehet a két nem viselkedésének megértésekor.

Ettől függetlenül még mindig sokszor gondolt Lacira, elképzelte, hogy vajon mit csinálhat és hogy milyen szerencsés lehet az „új csaj”, mennyire jó érzés lehet tudni, hogy ő vigyáz rá és ami még ennél is fontosabb, talán egy nő életében is a legfontosabb lehet, tudni, hogy valaki nagyon szereti…..: újra és újra eszébe jutottak a közös és felejthetetlen pillanatok, amik immáron már csak az ő kettejük titka maradhatott! Könnybe lábadt a szeme, mert a következő másodpercben valahol azt is érezte, hogy ő már ezeket a pillanatokat valószínűleg soha többé nem élheti át újra…..
Vádolta magát, hogy miért kellett megismernie Tamást, miért nem fért a bőrébe: hiszen Laci olyan hatással volt rá, az első pillanattól kezdve, ahogy találkoztak és a tekintete…. Egyből érezte, hogy ő egy különleges ember lehet. Már nem tud mit tenni, mert elkövette a hibát és valószínűleg Laci sem fog neki megbocsátani…. Az „új csaj” pedig biztosan nagy hatással van rá, főleg most, a kapcsolatuk elején…

Több hónap telt el és Laci közben szakított a barátnőjével: nem is tudta, hogy hogyan történt mindez, mert a fejében, a gondolataiban annyi minden más is volt….. Legtöbbször szinte alig volt ideje a barátnőjére, aki annyira más volt, mint Dóra…. Ez valahol jó is volt, de…. És csak rágondolt, egyre gyakrabban azon vette észre magát, hogy Dórára gondol……. Persze benne – Dórában - meg az volt rossz, hogy néha olyan intenzíven elárasztotta az érzelmeivel. Tetszett a férfinek a közelség, de egy idő után lazítani akart ezen az „édes közelségen”…. Másrészről meg nagyon is imponált neki, hogy a nő annyira odavan érte. Bejött neki a Dóra stílusa, ahogyan lazán, ugyanakkor határozottan közölt vele dolgokat, ahogy törődött vele – és közben az a bizonyos titokzatos, izgató és varázslatos mosolya az arcán, mágnesként vonzotta a tekintetét, a figyelmét.

Akart kellő figyelmet szánni a barátaira is és mindig akadt sok megbeszélni valójuk, amolyan férfidolgokról… Meccset meg kötelező volt a haverokkal együtt végigizgulni. Laci egyik régi jó barátja, Tivadar, mindig hozott magával valamit bátorítónak: pörkölt, sós mogyorót, fokhagymás chipset, pizzát a közeli pizzériák valamelyikéből és sört…. . ezt kérték a fiúk tőle, legtöbbször. Aztán annyi minden tud történni egy férfivel, elképesztő: a feleség megint mit tett szóvá, Zsófika mit akart a legutóbb azzal a kétértelmű üzenettel kifejezni… és melyik barátja fog nyáron megnősülni…
Beszédtéma lett Laci volt barátnője, Dóra is: szépen lassan kikérdezgették a haverok Lacit, mert túlságosan csendben ült és ritkábban is adott „életjelet” magáról, ehhez nem voltak hozzászokva.
A fiúk tudták, hogy Lacinak mindig is tetszett Dóra és hogy ez a nő sokat jelentett a férfi számára: mégis óvatosan látták el tanáccsal, hagyták, hogy ő döntse el, mit akar a továbbiakban. Hogy szinte mágnesként vonzotta a nő, megértették, mert tényleg nagyon attraktív és feltűnő jelenség volt. A férfi pedig akkor érezheti magát igazán férfinak, ha a választott hölgy csinos és a haverok tetszését is elnyeri. Elvitték magukkal régen látott barátjukat minden közös buliba, hogy egy kicsit jobb kedvre derítsék és együtt szórakozzanak.

Otthon, miután hazaért és lezuhanyzott, a jó meleg takaró alatt Lacira gondolt: már nem sírt, a szívén ejtett apró sebek lassan begyógyultak. A hiánya azonban kimondhatatlan űrt hagyott a szobájában….
Nagyon nehezen szánta rá magát erre a lépésre, de meg kellett tennie, mert érezte, hogy Tamás valahol egy nagyon szerethető ember, de nem neki… és neki ugyan úgy jár a boldogság, mint bárki másnak.
Ezért egy csésze cappuccinó mellett elmondta neki a „rossz hírt” és aztán soha többé nem is kereste a férfit.
Emellett tisztában volt azzal a ténnyel is, hogy lehet, soha többé nincs esélye Lacinál, lehet, hogy azóta már egy másik nő oldalán boldog és éppen, ebben a percben, a családalapítás apró lépéseiről beszélgetnek egymással. Vagyis, hogy a férfi nem gondolhat rá, de azért arra is gondolt, hogy mi van akkor, ha mégis, ha hiányzik neki és… de ott volt az a bizonyos „DE” a fejében, a gondolataiban……

Dóra ezt nem tudhatta és nem is szándékozott felvenni a kapcsolatot Lacival, mert nem akarta, hogy a férfi egy percig is azt higgye róla, hogy nem fogadta el a döntését, hogy szakított vele és hogy nem vette tudomásul, „az új csaj” helyet foglalt Laci szívében. Nem akart futni utána.
A barátok, ismerősök szinte mind csodálkoztak Dóra érzésein: miért vonzódik még Lacihoz, ha már a férfinek van egy új és stabil kapcsolata. Miért a nagy ragaszkodás, ha a férfi már mást választott….
Dóra viszont nem akart más férfit megismerni. Érezte a vonzalmat felé és titkon remélte, hogy talán a férfi sem felejtette el őt teljesen….. Teljes tudatában volt annak, hogy ennek az esélye nagyon kevés, ezért nem is ringatta bele magát semmiféle happy-enddel végződő variációba. Ugyanakkor újabb férfit sem akart megismerni, nem érezte, hogy most szüksége lenne más valakire.
Rossz ilyet írni, de valahogy jól érezte magát egyedül, mert volt ideje gondolkodnia, megnyugodott: eszébe jutott, hogy mit tanácsoltak neki a barátnők és mire hívta fel az Édesapja a figyelmét. Ezeket nem lehet és szabad sohasem elfelejteni – gondolta magában. A rendszeres sport mellett néha eljárt egy-egy táncórára is: érezte, hogy ez is egy fantasztikus dolog, teljesen felfrissítette.
A ritmus határozza meg a mozgásformákat. Érezte, hogy a lábujjától kezdve a fejéig energiával tölti fel a zene, a dinamikus mozgás. Így a tánc is tökéletes kikapcsolódást jelentett a számára.

Egy nap megint tovább kellett bent maradnia az irodában, így este még be kellett mennie a közelben lévő kis boltba, mert egy-két dolog hiányzott a vacsorához: gyorsan elintézte a bevásárlást, nem sokat nézelődött, egyből tudta, hogy mire van szüksége…. Hazafelé gyalog ment, a friss levegő kicsit felfrissítette: Egy jó óra múlva ért haza és amikor kinyitotta a postaládáját, egy fehér borítékot talált benne. A borítéknak kívülről nagyon enyhe, kellemes férfi parfümös illata volt, nem volt hivalkodó, nagyon is kellemes, titokzatos és egyben férfias volt ez az illat. Biztos valamelyik cég akarja teszteltetni vele a termékeit, hétköznapi reklámfogás.
Mikor felért a lakásába, először frissítő zuhanyt vett, majd megnézte jobban a borítékot. Az állt rajta, szépen formázott kék betűkkel, hogy „Dórának Lacitól”. Az „L” betűnek szép hosszú szára volt, egyből tudta, hogy aki a borítékot írta, az érzelmek embere lehet, most legalábbis ez derült ki a számára….

Ezt követően kíváncsian bontotta fel a fehér meglepetést…. Két darab repülőjegy volt benne Madridba…. Amikor elolvasta hozzá a kísérőlevelet, azt hitte, hogy álmodik, alig akarta elhinni, hogy mi történt és hogy ez most pont vele történik meg….

Aztán a következő percben pedig azon törte a fejét, hogy elfogadja-e a meghívást: Szórakozik vele Laci vagy megint egy ismeretlen ember teszi próbára a Laci iránt érzett szerelmét??!!
Jól emlékezett még arra az időszakra, amikor a férfi egyre jobban elfordult tőle, gyakran barátságtalan és türelmetlen volt vele. Majd jött az egyik legfájóbb pillanat az életében, amikor is egy másik nővel összejött, eldobta magától, most pedig arra kéri, hogy töltsenek el együtt 14 napot Madridban?
Mi vitte rá arra, hogy így döntsön?! Miért hagyta őt kb. egy évig magára?! Vagy csak próbára akarta tenni a türelmét, kitartását? Miért kellett ilyen hosszú időnek eltelnie, hogy hiányozzon neki… - a kérdéseket további kérdések követték….

Végül aztán egy hirtelen döntést hozott: Megkérte Lacit, hogy hívja fel. Órákon át beszélgettek egymással, az érzés, hogy újra hallja a hangját, leírhatatlan volt.
Még mindig tartott a visszautasítástól. Ennek ellenére erős maradt. Már nem akarta tudni a miértekre a válaszokat…. Legbelül mindenre fel volt készülve, mert a hosszú hetek megtanították arra, hogy az események nem mindig úgy alakulnak, ahogy azt az ember szeretné!
Elfogadta a meghívást. Igen, a szívére hallgatott, ahogy az Édesapja tanácsolta neki mindig: bárcsak itt lehetne az Édesapja, akivel régen mindent meg lehetett beszélni, de főleg a „pasis” ügyeket… Fél szavakból is megértették egymást, mennyit nevettek együtt, hihetetlen!

Madridba érve a szálloda szobájában egy hatalmas virágcsokor várta, benne egy kis cédulát fedezett fel, a következő idézettel: „Jól csak a szívével lát az ember. ” (Antoine de Saint-Exupéry-idézet)

Mielőtt elindultak volna a városba, Dóra gyorsan felhívta az Édesanyját, hogy megnyugtassa, rendben megérkeztek. Szerette Lacit és örült neki, hogy most már a férfi is megajándékozta őt a szerelmével….. Végtelenül boldogok voltak mindketten és ezt látta rajtuk mindenki. Dóra Édesapja, ha már nem is tudott velük lenni, fentről, a tiszta kék ég egyik leggyönyörűbben tündöklő csillagaként vigyázott, figyelt rájuk és az otthon maradt családtagokra…..

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Novella
· Írta: holdfeny
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 36
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Magyar Anita


Page generated in 0.0509 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz