Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szakrális vegetáció

, 367 olvasás, ariel , 8 hozzászólás

Elmélkedés

... kezemből cseppenként
szakadnak ki a percek,
- valahány pillanat eltalált,
az most mind
megrepedt keresztet
mutat a tükörben,
- síkokba feszülten,
feldarabolt életekből
épp' csak kábultan felállva,
dupla-mantrát mondani
minden elkopott imára,
hogy biztos legyen
a következő,
tiszta lélekkel átélhető
időciklus-darab,
- de most kicsit hamarabb
nyíljon ki szemem előtt
a fényed,
és legyen elég hosszú a kezed,
amivel leméred
a még megtartható,
igaz álmokat,
- hogy a felhők közül kinyúlva
magadhoz ragadd,
s égi zenéből komponáld újra
a hátamból kiszakadó,
néma szárnyakat...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 1
Kereső robot: 27
Összes: 353
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2788 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz