Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fiktív veszteség…

, 322 olvasás, ariel , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Elcsendesült végül
szempillám alatt a fény,
nehéz villanásokkal
ájultak sóhajtozva
a pillanatba a fák,
- virágukat felejtették
a lassú álomba merülő rétek
s a bánatba ballagó Hold
árnyék-udvarába
tévedt a világ...
- bár néhány csillag még
kitörő extázisban ragyog,
közben érzi már izzásában
a kártékony kisüléseket.
- én idelent
folyton feszengő
fáziskésében vagyok,
s félszegen bámulom
az agyonmagyarázott
csillagképeket...
- egyetlen fényforrás
kacsint szemembe lágyan,
még lángoló testéből
integetnek hűtlen
vágy-lidérceim,
- csak egyetlen szikra
hullott a lábam elé a sárban,
de megduplázta fényével
céltalannak hitt,
éteri éveim...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Raven


Page generated in 0.0413 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz