Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fagyott föld a szívem

, 345 olvasás, leka , 4 hozzászólás

Természet

Hosszan elkísérnek februári fagyok,
a szél megborzongat s a hideg érintés,
vállamra zúzmara hull: kérdi, hogy vagyok?
Mit mondhatnék… téli magány a létezés:
hajnalban köd keze ölel, míg szürkeség
homálya rám terül, virító hó vakít,
áradó fényében tündöklő messzeség
szűzies ragyogása újból szóra bír.
Fagyott föld a szívem, lelkemben kétkedés:
Felmelegíthet még e fűtetlen világ?
Langymelegével jön e tavaszébredés
hogyha hó alól bújik gyönge hóvirág?

Megjegyzés: 2017. 02. 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: leka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Szegő Judit


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz