Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Visszavárom mindig

, 206 olvasás, Emőke , 9 hozzászólás

Sajgó lélek

Messziről jött
S nevetett felém,
Szemében ragyogás
Túlvilági fény.

Kezem megremeg,
Felemelem karom
Fájdalmas ébredés,
Hisz ezt csak álmodom.

Könnyem elindul
Lepereg arcomon,
Keserves sóhajtás
Hal meg az ajkamon.

Ő volt az! És sietett
Meghallotta sóhajom,
Drága anyai lelke
Segít most a bánaton.

Zaklatott a lelkem,
Keservesen zokog
Miért mentél el tőlem,
Hagytad itt leányod.

Szelíd érintés,
Mi köszönti lelkemet
Segít elfogadnom,
Az életet nélküled.

De ha eljön az időm,
S majd elindulok én
Az út végén te vársz rám,
S a békét hozó fény.

Megjegyzés: Édesanyámnak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Emőke
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 36
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Destiny
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · PiaNista
 · zitaolah


Page generated in 0.0523 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz