Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hattyúdallal fizetve

, 290 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Bánat

Szemem sarkaiból kicsordul a tegnap;
a piros asztalon reszketve imbolyog -
boronálják arcom bánatos fintorok...
látod, a fájdalom mily kevésért megkap.

Egyéb sem jut neki, mint viseltes, tompa
lelkem holt darabja - aprópénz ez, tudom -
mégis megelégszik vele; ó, Krisztusom,
mikor lettem ilyen élettelen, csonka?

Valahol, magamban... néha összefutok
egy tetterős nővel, mosolygós szájúval -
aki bátran rámszól: minek e hattyúdal?
Kihullt tollaiddal írhatod himnuszod.

Szemem sarkaiból lecsordul a tegnap;
noteszom fedelén átfolyva imbolyog -
foltokban nőnek ki múltliget birtokok;
... itatóssá fásult e gyűrött füzetlap.

Megjegyzés: (2017. január)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 210
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 239
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz