Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Térfigyelő

, 285 olvasás, ariel , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Hallgatagon játszik jövőt
a langyos ébredés,
teleszkóp-tükörrel vetít a lét
falamra délibábot,
édesen megnyíló
szelídgesztenye a szemem,
s pupillák sötétjében kémlelem
a kozmikus némaságot.
... feldolgozható-e a repülés...?
s a lassan sikló fénytörés
elcseni-e emlékbe
hajamból az ezüst-szálakat,
- a lassan kinyíló tér
fáradtan görbül-e még,
álmaink folyton terjedő,
kontroll nélküli súlya alatt...?
Reszketve hasad-e az anyag,
s elhagyhatom-e atompályáimat,
ha egyre mélyülve
változik bennem a létem,
élhetek-e égő aszteroidaként,
ha az egyforma sors-tömegből
lelkem szándékosan kitépem...?
Ha szakadva tágul kívül
a mindenség,
bennünk teremhet-e még
őnmagát megtartó harmónia,
s mikor kezeimmel - félve
megérintem a Napot,
el kell-e világomnak
örökre hamvadnia...?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 21
Összes: 32

Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz