Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Dühös áradat

, 181 olvasás, Emőke , 6 hozzászólás

Természet

Megnyílt az égnek
Összes csatornája,
Az elemek haragja
Csapott az országra.

Sötétségbe borult,
Odafönt az ég
Elhalt a nevetés,
Pánikban a nép.

Haragvó folyók!
Mint megannyi áradat,
Felkeltek medrükből
Zúztak, tomboltak.

Tépték! Csavarták
Mi útjukba akadt,
Könnyedén leptek
Gátat, és falat.

Az emberek harcoltak
Mégsem volt elég!
Összefogtak pedig,
Együtt volt a nép.

A gyilkos áradat,
Erősebb volt megint
A kimerült népre,
Isten sem tekint.

Nem volt akadálya,
Hömpölygött előre,
Félelmet hozott, s szenvedést
Férfira, nőre, gyermekre.

Pusztított mindent!
Nem volt mi megállítsa
Sötétség borult az égre
S gyász, a világra.

De felragyog a napfény,
S reményt hoz magával
Kitartó küzdelmünk,
Példa a világnak!

Megjegyzés: A 2010-es árvízek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Emőke
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 18

Page generated in 0.0427 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz