Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szombat reggelem

, 339 olvasás, ariel , 11 hozzászólás

Elmélkedés

... kávéspohár a földön...
- üresen,
kékesen elszineződött
papucs a kanapé alatt,
tegnapi ruhák hevernek
a terjedelmes ágyon,
s a festett képek
már jó ideje
eltakarják a falat.
Nem pillant be hozzám
a felhők mögül
a sápadttá szelídült
Napkorong,
csak borong
a hűvös szürkeségben,
s kozmikus ernyedtségben
várja a színesebb jövőt,
- a kendőt is hiába
kötöm a nyakamba idebent,
nyirkosnak érzem
a szobában is a levegőt.
Februári szelek
lassú mozdulatban
elnyúlnak
a görcsös ágakon,
zárt ablakok mögött
a köd-illatú reggel
üreges csontjaimba oson...
Forró tea, aprósüteménnyel
várja az újra
takaróba-fordulást,
a késő, téli pillanat
arcomba dúdolja
a pihentető,
semmittevés utáni
csendes megújulást...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 70
Regisztrált: 1
Kereső robot: 42
Összes: 113
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0798 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz