Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Opál álom

, 279 olvasás, Ylen Morisot , 8 hozzászólás

Természet

Fáradt tájon tompa neszek,
eltűnt a föld, nyoma veszett,
tündeszárnyon álom lebeg,
fehér égen fényfolt dereng.

Ködburokban gyémánt szitál,
légbe vésett mesevilág,
megpihenve hallgat a szél,
opál álmot ringat a tél.

Zúzmarásan, rejtve ködben,
lélek mereng néma csöndben,
deres ágon leng az álom,
békességem megtalálom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Ylen Morisot
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 5
Összes: 17

Page generated in 0.0348 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz