Boldog az, ki lelkedig felérhet;
természet színképe véredben őshonol.
Hol virágzik tarka világunk
s a benne gyűlt enyészet?
Féltők és kesergők győzzenek,
ne báva búskomor.
***
Nyírfácskám keresném
a bús orosz őszi tájon.
Nem juthatsz át földi kelepcén:
önmagad kell valóra váljon.
***
Költő, mit ér versed
múlt idők mérlegén?
A balga mentsvárat ápolgat,
szekérnyi lomha terhet,
de mentőövet nem lel.
Bár arannyal számol,
puszta gőg meg holt remény
sorsa jutalma, mit felélhet bárhol.
Napja tán felragyog,
majd halálra perzsel.