Amikor kicsi voltál,
A kutyakosárban a legfeketébb te voltál.
Kicsi, apró tested kifli alakot formált,
Masni kutya édesen ott szundikált, s „holdfény” mindjárt rád talált.
Rövid, puha, fekete szőröd,
Jól felismerhető, akkor is, ha a tájra ráül a köd.
Nyakadon csinos, zöld nyakörv díszeleg,
Rajta a cím és a név egy bilétán fityeg.
Reggel odateszed hideg orrod az arcomhoz,
S én gyorsan nyúlok a mobilomhoz.
Sétálni megyünk egy-két órára,
Rá kell jöjjek, hogy csak este van időm a palacsintára…
Naponta 3-4-szer fedezzük fel a terepet,
Közben én nem felejtem el magammal vinni
A kis mellénykédet, majd
Kitenni a mélyhűtőből a zamatos földi epret.
Mindig örülsz nekem,
Megnevetteted a szívem,
Körbeugrálsz, hízelegsz, figyelsz,
ha hozzád beszélek,
S ugatsz egy nagyot, ha a végére értem egy tételnek.
Odafekszel mellém,
Körém, elém,
Mintha kérdeznéd tőlem,
Van-e még meleg takaród körém?!
Fejed a kezemet keresi,
S néha követeli – mondd, van-e nálad kutyanasi?!
Nasi helyett jöjjön most egy világossárga masni,
Hogy abban tudjunk mi ketten még többet szaladgálni….