Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Remény

, 267 olvasás, Emőke , 3 hozzászólás

Magány

Zúg az éji szél
A messzi fák fölött,
A szerelem múlandó
A fájdalom, örök.

Lelkem könnye pereg,
Mint gyöngyök hosszú sora,
Fájdalom emészti
Nem múlik, soha!

Ó hit! Ó remény!
Mit érek el vele
Ha rajtam csattan mindig,
A sors gonosz keze.

Ó hit! Ó remény!
Te kínzó, gyötrő láz.
Lelkemet tépdesi,
Emészti a vágy.

A hitet, a reményt
Szívem mélyén őrzöm,
Megint csak a sorsom,
Lett a börtönőröm.

Istenem miért?
Mondd! Miért kell szenvedni?
Miért nem lehet tisztán,
S őszintén, szeretni.

Mondd miért?
Miért ily sötét a hajnal?
Miért kell körülvenni,
Magunkat egy fallal.

Miért nem lehet élni?
S szívből nevetni?
A szerelmet hagyni,
Újra éledni.

S ha feléled újra,
Táplálni tovább
Had lángoljon égjen,
Éltesse a vágy!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Emőke
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 6
Kereső robot: 10
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Divima
 · kismeszoly
 · Öreg
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tollas


Page generated in 0.0261 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz