Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szédület

, 339 olvasás, Trex , 9 hozzászólás

Mozaik

Mint a kolompot,
rázza a lombot,
játszik a szél és
reszket az ág.
Bált ad a mámor,
zúgnak a vágytól
alkonyi fák.


Szédül a kék hold,
tátog az égbolt
kékre lemázolt
köd-teraszán.
És dohog egyre
önmaga enyhe
tériszonyán.


Táncra az árnyak
párba, ha állnak,
ébred az éjjel,
ránk hunyorog.
Közben a szélben
minden a vétlen
holdra morog.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Mozaik
· Kategória: Vers
· Írta: Trex
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 34
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Öreg


Page generated in 0.0397 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz