Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szúnyog lárvák az agyban

, 327 olvasás, Horváth István , 4 hozzászólás

Gondolat

A plafonra festett álmok
csupán árnyak a falon.
Mint veszteséges kincstárnok,
ki tudja: nincs több talon…
számolgatod a perceket.
Csodát várva, többre vágyva
az ego belül perleked…

Jaj, de árva szúnyog lárva…
addig becézed, szárnya nő…
Elszáll, aki nincs bezárva,
ott ül némán a falon ő.

/Minden éjjel visszajár,
belőled él… megkajál… /

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Horváth István
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 25

Page generated in 0.041 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz