A tegnap már csupán délibáb,
a mát hiába is keresem
- két sóhajtás közt a semmibe leheltem,
valaki másé lett talán.
Keresek - kutatok,
szétgurult holnapok gyöngyöznek végig barázdált arcomon.
Kezeimhez vér tapad
és lassú láthatatlansággal lopom meg éveid,
lógsz...
a semmiben velem, de
- mi lesz, ha majd öntudatra ébredsz?