Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ajkad Íze

, 235 olvasás, Yetisz , 1 hozzászólás

Szerelem

Furcsa köd ereszkedik a
megfagyott, téli tájra,
mint forrásban lévő fehér harmat mozgása.
Eltakar, ellep szinte mindent,
én még is látom az utamat,
melyen haladva nálad lelem meg
igaz otthonomat.
Mérföldek sokasága állhat
közöttünk,
szemem lezárom,
és itt állsz mellettem.
Vágyat érzek,
hogy vöröslő ajkad
mézédes csókját
ujjra érezem.
A te csókod lágy, forró, buja
érzelmek vad ostora,
nyomát számon elolvadva
tartogatom a holnapnak.
Annyi mindent tudnék
mondani
jót és szépet, fölösleges
beszédet.
Nem teszem!
Inkább halkan
súgom:
Szeretlek Téged.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Yetisz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 25

Page generated in 0.039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz