Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Így (év)vége felé

, 450 olvasás, kisssp , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Az ősz nem hoz már varázslatot.
A hangok egymásba botlanak.
Ráncos ajkakon csak lassú dal jajong,
esti félhomály ül álmos ablakon.
Elgurulnak messzi fél szavak.
Lelkek bújnak hideg fal mögé,
meghűl a könny a szűk szemekben,
senki nincs kitárt karokkal,
háttal állnak egymás felé.
Bálvány néz a múltba, mágnes húz
tompa szürkeállományt. Silány
nyáj ténfereg, egymásra hág,
pohos pásztor kezét nyalják
zsíros konc és csócsa után.
Elhal a kíváncsiság, az új keresése.
Félelem ül aszott melleken.
Poros pince mélyén matatunk.
Ködre akasztja fel magát a csend.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: kisssp
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 224
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.171 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz