Navigáció


RSS: összes ·




Vers: akkor is, most is

, 699 olvasás, Aimee , 19 hozzászólás

Néhány szóban

álmomban a halott nagyanyámmal
aludtam egy ágyban.
furcsamód természetes volt
ez is, és a lábán lecsorgó ürülék is.
a halál inkontinens,
nem tart vissza semmit,
csak a lélegzetét.
(ez - ádám és éva óta - egy ősi játék
közte és az isten között.)

reggel felkeltünk
s ahogy régen, kifésültem az ősz haját,
áthúztam a bemocskolt ágyat,
rászóltam, venné át a hálóruhát,
és nevettük,
hogy hová lett belőle a végtisztesség.

végül mégsem a hullasága riasztott fel.
bőre jeges szürkesége kavarta fel a gyomrom,
s ahogy akkor is,
most is búcsú nélkül,
hirtelen hagytam ott.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Aimee
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 33
Jelenlévők:
 · marisom
 · PiaNista


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz