Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ugye megbocsátod Attila?

, 147 olvasás, alias , 2 hozzászólás

Abszurd

egyre egy hete merengek veled,
ezer esztendeje nyeltem tejed.
kezedben helyettem nedves teher
nyekergett nehezen felfele menet.

egyenes embernek nevelkedtem.
nehezteltem, zengve feleseltem:
tedd le keserves terhedet, s engem
melengess helyette kebleden!

de egyre ment, s teregetett csendben,
nem csevegett, s nem lesett engem.
pehely kelme lengett felette,
s becsesen felreppent kerengve.

nyekegnem nem lehet, elvesztettelek.
szememben fent lebegsz - s lelked ereje
terjed szerte, s nemes verejted fest
szeretetet, elevenre keltve fellegeket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: alias
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 33
Regisztrált: 5
Kereső robot: 40
Összes: 78
Jelenlévők:
 · engs
 · imreolaah
 · MiltonGray
 · PiaNista
 · taxus_baccata


Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz