Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Fényvillám

, 282 olvasás, andrisko , 2 hozzászólás

Gondolat

A földi léttel kapcsolatban elég érdekes következtetésekre jutottam, melyeket nyugodtan nevezhetek belátásoknak is - úgy gondolom... . Az egyik ez: hogyha az ember nagyon szépnek és nagyon jónak, avagy ha egyetlen létezési formának látja és fogja fel az emberi létet, akkor ettől majd nagyon nehéz lesz elválnia. Márpedig az elválásnak előbb vagy utóbb meg kell történnie. Másfelől pedig, ha rossz véleménnyel rendelkezik a világról melyben él, akkor nem tud megmaradni e világban. Márpedig meg kell maradnia valamelyest egy ideig legalább is... és ehhez az kell, hogy az életet ne vélje rossznak. Utána már vélheti rossznak, de míg itt tartózkodik addig nem... majd a túlvilágon esetleg, mikor visszatekint. De addig semmi kép. Az élet ím tele van ellentmondásokkal, melyeket paradoxonoknak is nevezünk. Hát ez is egy paradoxon és mégis igaz.

Ha párbeszéd kapcsán az illető nevét is használod a gondolat mellé illesztve, akkor ez a szereteted egyértelmű kifejezéseként szolgál. Ha pedig ritkán, vagy egyáltalán nem ejted ki a másik nevét mikor vele beszélgetsz, akkor ez a tőle való tartózkodást, így a hátsó gondolatot, valamint a kellemetlenséget fejezi ki iránta. A dolgok mindig árulkodnak. Csupán csak figyelnünk kell a jelekre. Egyik kedvenc idézetem Sigmund Freudtól van, melyben így fogalmaz: ''Egy halandó sem tud titkot tartani. Ha a szája néma, az ujjaival fecseg. Az árulás minden porcikájából szivárog. ''

Ugyan, mit tudunk mi önmagunkról és a világról?!... De hagyjuk meg: már az is eleve nagy dolog, ha képesek vagyunk elgondolkodni erről!...

Ideje volna, hogy az emberek összefogjanak és kéz a kézben haladjanak tovább. Bárki tanulhat a másiktól, és nincs olyan ember a földön aki mindent tudna. Tegyük hát félre önzésünket és próbáljunk integrálódni úgy ahogy egy nemes rangú szellemhez illik.

Ahogy a tiszta tó vize visszatükrözi arcod, ugyan úgy mutatják tetteid és érzéseid lelkedet.

Kire haragszol igazából közelebb van te hozzád, mintsem, hogy gondolnád; és akit gyűlölsz azt valóban szeretni akarod. Ez is egy paradoxon. És mégis valóság.

Igaza van Albert Einsteinnek. Mindenki zseni.

Ha szexről van szó egyben biztos lehetsz, hogy kevesek őszinték e témában. Az embernek át kell látnia a vágy üzenetét. Miért vágyakozik az ember, és nem - e az egység utáni vonzalma nyilvánul meg ez által egyértelműen és nyílegyenest? Önmagunk arca legközelebb egy másik személy arcán keresztül tükröződik vissza. Ezért vágyunk a szexre, és ezért leszünk szerelmesek.

Gyerekkoromtól minden barátom és ismerősöm ismerős volt már eleve. "Első" találkozásunkkor nem egy idegent láttam bennük, hanem egy régi ismerőst sejtettem jelenlétükben. És ez a dolog mintegy meggyőződéssé érett bennem az idők során. Soha nem tudnám elképzelni azt, hogy ezekkel az ismerősökkel végleg és teljesen megszakad a kapcsolatom a halálnak köszönhetően. Valószínű, hogy azért ismerősök ezek a lelkek számomra, mert egyszerűen csak folytatódik az a játszma, ami régesrég kezdődött el, a világ nagy színpadán.

Mindent a Szellem hoz létre és mindent a Szellem mozgat.

Szerepeket játszunk az Élet színpadán. Én ezt a szerepet játszom. Én vagyok Andriskó. Te valószínűleg egy másik szerepet játszol... tudom is én... De minden szerep csupán szerep. A maszk mögött ott lapul a valódi színész. A Szellem.

Lassan hajnali 2 óra. Most, ha kinézel az ablakon, vagy, ha kimész a házból meglepődve tapasztalhatod a csöndet. Most nagyon mély csönd honol. Aludni lenne jó; de valami nem enged aludni. Mi lehet ez? ...

Annyi jó dolgot hallok, nagy gondolkodóktól, szépirodalomból: költőktől, íróktól, s próbálok odafigyelni az üzenetre. Gazdag a világ tárháza és a világ lelke kimondhatatlanul szép. Bármikor meríthetünk az örök forrásból, mely élő és valóságos forrásként szolgál és friss táplálékkal látja el a szomjazó lelket. Hála legyen ezért.

Bántottam igen. Azt akartam, hogy érezze mi az a fájdalom; vagy, hogy legalább megközelíthesse azt a gyötrelmet amit ő okoz nekem... és ezek alatt - út közben - egyre jobban éreztem, hogy halálosan szeretem, és hogy mennyire szeretetre méltó Lény valójában... . Ez is egy paradoxon. De valóság.

Könnyebb a jót kigondolni, mint megcselekedni. A jót avagy a helyeset megcselekedni az igazi kihívás. Ehhez szükségeltetik egy úgynevezett +.

Egyszerűen ennyi volt a történet. Mindenki a jót kereste. Ha filmet nézett is a főhőssel azonosult: ő akart lenni a megmentő, a világ megmentője... mégis a valóságban nem ezt tanúsította... milyen egy paradoxon, és mégis való igaz.

Az ember egyet biztosan elmondhat önmagáról - Én úgy gondolom... és az ez: Amit a felszínen látunk az nem teljesen valós. Azért nem mert a test elmúlik. De az, aki azt magára ölti az örök, és ezért teljesen valóságos. A jelenségek szeretnek beöltözni.

Szörnyű, hogy mi folyik a világban... nagy képmutatás... és a legszörnyűbb, hogy ezt mint laikusok csupán csak végignézzük.

Egy út létezik a megújuláshoz, csakis egy: ha tisztábbá teszem önmagam. Így ez által a világ is tisztábbá válik

Ne mutogassunk másokra: "Ő meg ő a hibás: a politikusok, a földönkívüliek, a szomszéd"... mindig és mindenkor más valaki a hibás... nem gyanús ez neked?! És akkor hol vagyok Én?! A politikus nem tud felelni senki lelkéért, ez csak látszat. Hagyjunk békén a földönkívüli testvéreinknek, ők is Isten teremtményei, és nekik is meg kell vívniuk a maguk harcát. Minden bizonnyal semmi közük hanyatlásainkhoz. Hagyjunk békén mindenkinek, és ha lázadunk, akkor csak egy irányba lehet az jogos: önmagunkkal szemben.

Úgy gondolom egy OK miatt enged meg Isten annyi mindent az ég alatt. Jót és rosszat egyaránt, hogy történjenek; mert Ő másképp lát és másképp szemlélődik; másképp tervez és másképp végez, mint mi emberek. Úgy látom, ha megtanulnánk látni Isten szemével, akkor megtudnánk érteni a világot és Istent, és természetesen azokat a dolgokat melyek benne zajlanak. Ehhez másképp kell néznünk a világra: ehhez mi magunk kell megváltoznunk, felnőnünk, senki másnak.

Nehéz átlépni a holtponton. Mikor úgy látni senkinek sem kell az Ember... de ez csak látszat, ugyanis, ha valaki kitartó, utólag derül ki, hogy nem így van. Nagyon sokan várják őt, és nagyon sokan adnak a szavára; tisztelik és szeretik... Nem az számít mit adott nekem az élet, hanem az, hogy mit adok Én hozzá az élethez!

Legtöbb ember kapni akar: szeretetet, törődést, és így tovább és így tovább!... de próbáltak - e meg adni valaha, úgy igazán?!... - elvárás nélkül!...

Nem vágyok dicséretre, sem elismerésre, se babusgatásra, sem "anyuka szoknyája cirógatására... "; hisz aki ma megdicsér, talán holnap a hóhérom!... és ez alól senki sem kivétel.

Az Igazság mindig szubjektív. Legalábbis az ember szemszögéből. Hisz az ember, vagyis az igazság keresője benne van a történetben és csak saját szemén át vizsgálhatja azt; ezért van, hogy csupán kevesek képesek látni, megérteni a létet és magát Istent.

Egy fiú és egy lány szerelme által jöttél e világra.
Tűz lobogott, vágy és élet... és te megérkeztél...
- de vajon honnan született a nő és a férfi?!... -
és Én csak ámulok, annyira csodállak...

Ma már nem akarom pusztán
csak kibírni az életet:
nem akarom csupán túlélni,
és mindössze csak élvezni azt;
Morzsák és csontok ízét!...
de nem minden áron kell
a java sem, s ugyanígy a zöme!...
ez mind csak mellékes!...

... nem tudom, de egy biztos, hogy semmit sem veszek kész pénznek... lehet ez, és nem kizárt az sem!... ha akarnék adni rejtelmet csak úgy pillogtatnál a "költészet" szavaitól, de az nem is költészet már, amit csak a költő érthet és senki más; az sznobizmus, olyan "Ó hadd tekerjem a sálamat a nyakam köré!... ". Gondolkodom és vizsgálódom, satnya véleményekre nem támaszkodom; szinte minden gyanús, amit startból elfogad a nép!... és az igazi tudás a tapasztalat.

A gyerekek ezennel is eleget tettek okosságuknak és furfangosságuknak. Ugyanis mialatt a nagyok csomagosztás közben intő szavaikkal terelgették őket a mikulás előtt: "... de jónak kell lenni ám!... stb... " jelmondatok alatt, ők bátor megjegyzéseket tettek a felnőtteknek: " a télapónak adidas - a van?!... és elektromos karórája?!... Persze a felnőtteknek erre is volt revánsuk (a felnőtteknek mindig van valami válaszuk...) : "hát neki is modernizálódnia kell!... ". Kár... - gondoltam, ... és még jó, hogy nem látták a tetkókat melyek a karóra alatt húzódnak meg...

Azon gondolkodtam el az imént és azt a tényt vizsgáltam meg, miszerint "a gyermekvállalásra nem lehel felkészülni!... " így Igaz! A gyerekvállalásra nem lehet felkészülni! Az jön, ha jönnie kell - akár minden felkészültség ellenére is - és kész!... ha pedig nem kell jönnie, nem jön!... ilyen egyszerű! Ne éljünk önbecsapásokban! Egy gyerek születésére soha nem lehetünk teljesen készek!...

Az embereknek nem arra van szükségük, hogy megalázd, bíráld és bírságold őket, hanem arra, hogy megfogd a kezüket...

Istenem add, hogy a szentség útját járhassam; kerüljön amibe kerül, mert mag nem hullik oly helyre, hol a természet hasznát ne venné, se madár nem fészkel ott ahol ne lenne célja vele az égnek. És mindezek fölött ott van egy érzés: a lelkület; mely mindent igazolni látszik...

Ma váratlanul Mikulás szerepet kellett vállalnom; így egy pillanat alatt nagy ősz szakállú Mikulássá változtam; Majd mikor megkezdődött az ajándékosztás kétségbeesetten figyeltem ahogy a szülők elhangoztatják többször is a jelenlétemben, - a gyerekek előtt - hogy jók kell lenniük, és mellesleg szófogadónak!... Szegény gyerekek... - futott át gondolataimon - milyen kemény harcot kell vívniuk a "megkövült" és "megrökönyödött" felnőttekkel szemben!... mit jelenthet jónak lenni egy felnőttnek?!... vajon mit értünk ez alatt, mikor arra kérjük őket, hogy legyenek jók?!... megrökönyödve álltam a nagy Mikulásgúnyában és igen kellemetlenül éreztem magam...

Szeretném, hogy tudd: Nagyon értékes Vagy;
és bárki bármit is mond nem számít.
Egy a fontos, hogy te mit gondolsz magadról;
Ez fogja eldönteni jövőbeli Életed kibontakozását.

Azon gondolkodtam el, hogy milyen is az ember... összekapnak csontokon és némi morzsa felett vitatkoznak, kinek jusson a nagyobb falat... és mindezek alatt nem veszik észre az igazi kincset, mely mindig rendelkezésükre áll...

Talán a könyörületest eltiporják és megölik... de a halál mit sem jelent annak aki a könyörületet birtokolja. Nem így a bitorló.

Mezit láb születünk és meztelen testtel. Nincs szebb a meztelenségnél. Mégis takargatjuk egy életen át. És a Lélek a legcsodálatosabb... és egy napon az élet felfedi Őt teljes meztelenségében...

Légy éber, figyelmes és, ha az élet küzdelem elé állít - és pedig fog is - tanulj meg méltósággal harcolni! Jézus Krisztus, Buddha, Szókratész, és még sorolhatnám... mind méltósággal harcoltak! A méltóság drága kincs és erős fegyver!

Hála és béke!
... csak ennyit mondhatok;
ezek a szavak melyeket
nem rakok zsebre!... se mára,
se az ünnepekre!
Hadd legyen mindenkié
az üzenet!
Téged is átölel
a szeretetet!

Senki sem vetekedhet fényességeddel, és a te szereteted felülmúlhatatlan, útjaid kifürkészhetetlenek. Csak azok láthatnak akik ismernek!...

Bárhonnan jöttél, és bármi is hozott ide téged, törekedj rálelni a fényre, a világosságra; mely tebenned lakozik! És az ő útját igyekezz követni. Hisz ez a fény, ez a világosság, ez a szabadulás, és EZ maga AZ ÉLET!

Barátok voltunk és szerettél engem, én pedig téged; hová tűnt ez?... a szentírásban az áll "A szeretet soha el nem múlik. " Én is így érzem: a szeretet soha el nem múlik!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Jegyzet
· Írta: andrisko
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 3
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bánfai Zsolt
 · Magyar Anita


Page generated in 0.045 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz