Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Jókai Anna Göteborgban

, 357 olvasás, PiaNista , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

Kellemes izgalommal vártam erre a napra. Jókai Annával találkozni, beszélni vele, nem egy hétköznapi élmény. Gondolatai és az, ahogyan beszél, önmagában is élmény. Ezt az élményt próbálom megosztani a Híradó Olvasóival.
Beszélgetésünkben szóba került a könyv, a papírra nyomtatott irodalom és költészet, valamint a képernyőkön enyhén vibráló sorok olvasása közötti különbség.
- Sok mindent el kell fogadnunk abból, amit újnak tartunk a világban. Nem mindegy azonban, hogy ezek mennyire luciferi kísértések. A túlfejlesztett technika: ez ilyen. Sok mindenre való a számítógép, sok mindenre jó a képernyő, de arra is kell használni, amire az tényleg jó. Bár nekem az egész életművem fent van a világhálón és a Digitális Akadémiának is tagja vagyok, de még soha életemben a saját írásaimba nem néztem bele. A könyv az hasonlíthatatlan élmény. A könyvnek illata van. A lapok surrogása önmagában is élmény. Ha erről az élményről lemondunk, fontos kapcsolatot szüntetünk meg egy másik, nagyon fontos felsőbb világgal.
Talán ez sikeres is volt bevezetőnek, hiszen Jókai Anna ezek után már rá is tért a fontosabb, konkrétabb kérdésekre:
- Én mint író, arra vagyok érzékeny, hogy milyen megpróbáltatásokon, milyen szenvedéseken mennek keresztül az emberek. Hogy hogyan őrizzük meg azokat az értékeket, amit születésünkkor a Teremtő belénk plántál. Szeretném tudni, hogy azok a magyarok, akik távol hazájuktól, vagy éppen itt, Svédországban telepedtek le, úgy éljenek, hogy megbecsülik és szeretik a helyet, amit választottak, de ugyanakkor nem felejtik el gyökereiket. Ez a kettő nem ellentéte egymásnak. A lombos fák, amelyeknek levelei ősszel megsárgulnak, elszáradnak, jól érzik magukat most már ott ahol vannak, de ha nem lennének gyökereik, akkor nem is léteznének. Az ember gyökerei egész életére meghatározóak maradnak.
- Megtanultam beleképzelni magam mások helyzetébe. Nekem az anyanyelvem az egyéniségemhez tartozik. Penge éllel sem lehetne levakarni az énemről. Sokszor elképzeltem már, mit éreznék, ha úgy hozná a sors, hogy kényszerűségből, vagy kalandvágyból egy másik országba sodorna az élet. A új környezetben a beilleszkedésem mellett az anyanyelv lenne az, amely emlékeztet a hazai környezetre, gyermekkorra, vagy amit nem is tudok szebben kifejezni: az Édes Hazára, ahol egy édesanya életet adott egy gyermeknek, aki most itt él. Ha ez a gyermek most elégedett is az életével, azért mindíg van az életében egy pont, amely megrezdül, ha hallja ezt a szót: Magyarország. Ez nagyon tud fájni, amikor az ember hazájáról olyan hírek jönnek, amik nem igazak. Fontos, hogy a szülőhazájuktól távol kerültek figyeljék, keressék az igazságot, mert manapság a média érdekeket képvisel és nem feltétlenül az igazágot. A sajtószabadság nem jelentheti azt, hogy tisztességtelen legyen. A hazájára gondoló magyar érezze, hogy „érted haragszom, segíteni akarok! ”
Továbbra is szó szerint idézek abból, amit Jókai Anna szinte könnyekkel a szemében mondott:
- Én azt kérem azoktól a magyaroktól, akiknek talán jelent valamit egy íróasszony működése és a neve, aki Magyarországon elég sokat tett az igazi közösségi létért, hogy ne higgyenek el mindent. Amire úgy érzik, hogy hazugság, mondják meg nyugodtan. Erre van ma szüksége az Anyaföldnek.
Nagyon fontos gondolat, hogy a mai irodalom gyakran sajnos nem tud lelki mankót nyújtani a másik embernek. Jókai Anna szerint a mai művészeteknek segíteniük kell a mai embernek, hogy legyen egy bot, amire az úton támaszkodhatnak.
- Tudom, hogy nagyon nehéz élni, tudom, hogy nagyon sok a fájdalom. Én nem vagyok materialista. Hiszek a világot Teremtő Erőben. Mi, emberek, társteremtők vagyunk. Segítenünk kell az Istennek, mert már úgy érezheti, hogy cserben hagyta a világ.
Jókai Anna a legmagasabb magyar elismerés, a Kossuth-nagydíj mellett számtalan magyar kitüntetés tulajdonosa.
Kedves Jókai Anna! Köszönjük szépen.

Talán nem is olyan furcsa, hogy magyar írók és költők, akik a közelmúltban Göteborgba látogattak, mind elcsodálkoztak azon, hogy itt, közel 2000 kilóméterre hazánktól, mennyire intenzíven munkálkodunk hagyományaink, magyarságunk megőrzésén. Élünk vele, használjuk a magyar nyelvet.

Megjegyzés: Göteborg

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: PiaNista
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 15

Page generated in 0.0353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz