Savanyú szellő járja körbe
a didergő fák színes árnyékát.
Már a melegség a távolba emelkedve
elhagyta a megszáradt határt.
A reggeli zúzmara olykor könnycseppként ereszkedik
a hideg föld peremére, benne van a nyár búcsúzó zengése.
Messze feltűnik a fehér lepel csipkéje,
elhagyta a tájat a madarak éneklése.
Csend, némaság uralja a korai reggeleket,
a napsugár a ködfátyol mögül szomorúan integet.
A nyár tündére szép lassan átadja uralmát
az Ősz királyának, még olykor összeölelkezve,
de jól tudják, egymástól hamarosan távolabb lesznek.
A hideg északi szél lován az Ősz királya
egy maga körbe járja a megszáradt határt
és elkészíti a tél soká tartó fehér birodalmát.