Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Érzéki évszakok

, 165 olvasás, Yetisz , 0 hozzászólás

Természet

Savanyú szellő járja körbe
a didergő fák színes árnyékát.
Már a melegség a távolba emelkedve
elhagyta a megszáradt határt.
A reggeli zúzmara olykor könnycseppként ereszkedik
a hideg föld peremére, benne van a nyár búcsúzó zengése.

Messze feltűnik a fehér lepel csipkéje,
elhagyta a tájat a madarak éneklése.
Csend, némaság uralja a korai reggeleket,
a napsugár a ködfátyol mögül szomorúan integet.

A nyár tündére szép lassan átadja uralmát
az Ősz királyának, még olykor összeölelkezve,
de jól tudják, egymástól hamarosan távolabb lesznek.

A hideg északi szél lován az Ősz királya
egy maga körbe járja a megszáradt határt
és elkészíti a tél soká tartó fehér birodalmát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Yetisz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 34

Page generated in 0.0641 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz