Rég volt mikor megszülettem,
karjaidba beletettek.
Betoppantam gólya háton,
mint Nils Holgerson Márton háton.
Nem terveztél, csak jöttem, kopogtam,
s itt maradtam, mégis oly keveset adtam.
S most neked írom ezt a verset,
minden virág neked illatozzon a réten,
neked süssön a Nap, s öleljen a szellő,
ahogy a te karod ölel szorosan és féltőn.
Mindig szeretettel gondolok rád,
hisz a sok törődés viszonzásra vár,
mindig mellettem vagy, s én ezért hálás vagyok,
boldog vagyok, hogy te vagy az kit édesanyámnak szólíthatok.