Fázósan jött az ősz hirtelen,
úgy porolt végig nesztelen.
Hideg van, még a lehelet is látszik,
a kályha előtt Cirmi játszik.
Meleg van odabenn, ropog a tűz.
S két kislány gyöngyöt fűz,
együtt játszanak nevetve,
s az ablakot kopogtatják a kövér esőcseppek.
Hideg van, de mégis a természet száz színben játszik,
barnában, sárgában, vörösben pompázik.
Esik az eső, fúj a szél, fákat csivir-csavar,
valahonnan a távolból hallatszik néhány gyermek kacaj.
Estefelé már könnyen sötétedik,
az utcáról komor léptek hangja hallatszik.
Mindent átvesz a szomorúság, elmúlás érzete,
míg a természet újjá nem éled.
Fázósan jött az ősz, S a levegőben sült gesztenye illat száll,
eszünkbe juttatva szívünknek szeretett otthonát.
Apró talpak futkároznak őszi avaron, boldogságtól kacagón.
S repkedtek a színpompás falevelek az udvaron.