Amikor álmatlan alvásból ébredek,
fejem lüktet, testem remeg,
Téged kereslek.
Az utcákon nyüzsgő emberek sietnek,
én céltalanul lépkedek,
Téged kereslek.
Borszagú kocsmákban, zsúfolt vendéglőkben,
templomokban, temetőkben,
Téged kereslek.
A szóban, a versben, a borban, a nőben,
s a hűtlen szeretőkben,
Téged kereslek.
Zaj utáni csendben, igenből lett nemben,
félelemben, merészségben,
Téged kereslek.
Fényben, sötétben, mély gyászban, csekély örömben,
fehérben és feketében,
Téged kereslek.
A múltban, a jelenben, a kétes jövőben,
a tovatűnő időben,
Téged kereslek.
Hallod? Üvöltve kiáltom drága nevedet.
Hiába. Nem jön felelet.
Mégis kereslek.