Navigáció


RSS: összes ·




Bohózat: Kedves Mikulás!

, 537 olvasás, luxin , 8 hozzászólás

Paródia

Kedves Mikulás!

Elkeseredésemben fordulok hozzád: kérlek ne hozz semmit az én unokámnak! (Bár tavaly is én vettem ajándékot.)
Kis Tütyő, nem tud írni: még csak négyéves. Engem kért meg, hogy kérjek számára valamit: Hát én, a semmit kérem! Sorolom indokaimat: Tegnapelőtt, bezárt a vízóra aknába, - majdnem megfulladtam. (Éppen szerelőt vártunk.) Az eseten feldühödve – miután távozott a mesterember-, Tütyőt leraktam az órához. ( Cselekedetemet nevelési szándékkal tettem.) Mondtam: "olvassa" le az állást. Először tetszett neki a dolog, de 1 órahossza elteltével, sírva könyörgött, hogy engedjem ki: Nyem tudok ovasni, nyem tudok ovasni. – nyafogta, mit akit jól elvertek. Esküszöm, soha nem kapott tőlem pofont! ( Egyszer úgyis elverem!)
A szemfüles szomszéd, azonnal feljelentett: ma voltak nálam a gyámhivataltól! Azt mondták, nem vagyok beszámítható. Igazolni akartam, hogy Gábor – Tütyő névre átkeresztelt unokám-, nem tudja mi a vízóra. Sikertelen próbálkozás volt: A gyerek megmutatta „kínzó kamrája” színhelyét: A tyumikám jent majadt! – visította, - pedig már éppen távozni készültek a hatósági személyek. (Az a rohadt cumi, tényleg lent volt!)

Figyu, Miku! Ez a gyerek, kiidegel, megöl engem! És még azt mondják a lányomék, hogy remek nagyapa vagyok. ( Ja…, ők a vízórás histórián is csak röhögtek.) Öregem, nem csodálom, hogy mindig nekem kell ajándék után futkosni! Szóval: ha eddig nem jöttél, most sem kell megdolgozni – becses – hírnevedért. Olvasd jól, és meglátod mit csinált velem szombaton is:
Reggel felébredek… műfogsorom sehol! A kilencvenkétéves édesanyám, le, s fel rohangált a szobában: Gáborkát kereste: Hova tünyhetett? - az ejőbb még itty vót! – vicsorgott, - tőle soha meg nem szokott módon. (Gondoltam magamban; a selypítés ragadós.)
- Nyem játtad a műfogsojom? – kérdezte anyám.
- A magáé is eltyűnt? – csodálkoztam.
- Ej, ejtünt. – hangzott a rövid válasz.
- Itt vadok nyi! – került elő Tütyő!
- Gyeje csak ide! – parancsoltam rá.
- Minyek? – selypítette.
- Hol van a műfogsojom? – érdeklődtem, - reggelim felé kacsintgatva.
- Hihi, ejcsejéltem kisautóra. – vigyorgott képembe.

Anyám fogsorát kis-repülőre cserélte, - azóta tejet iszunk, omlós kaláccsal. Már kezd „hasmarsom” lenni, - mama meg laktózérzékeny. (A fogorvos elment síelni, - januárban jön meg.) Úgyhogy: most már ketten selypítenek körülöttem, - miközben én, cuppogva, sziszegve mondom a szavakat. De ez még nem minden:

Egy héttel ezelőtt, vettem egy kutyát: Alias Tütyő, nagy haverságba került vele. Na, gondoltam; most már nyugtom lesz! Nyugtom is volt, - ma már egy tányérból ettek. Bacilusok ide, bacilusok oda, unokám jól bírja a hasmenést. Hű ebünk, délutánra megszökött: kb. öt-tíz hányás után, elege lett a gyomrozásból. Nem baj, a gyerek szereti a kutyatápot, - felét ő ette meg!
Délutánra beígértem neki a horgászást: a kukacokat már mind felhúzta… egy horogra. Azt mondta: Úd jobban megjátják a hajacskák.

Fogsorunk ügyében nem sok változott: a szintén négyéves szomszédgyerek, törött darabokban hozta vissza. Azt mondta; Íd jehet veje jegózni, med tártyázni isz. ( A rosszban, akad valami jó is.) Estére kiülünk anyámmal az asztalhoz, és már hallom, amint így szól: A rózaszin felszőre a hátszó jobb illik. Mire én: Nem nyejt, én győzstem. Mindeközben Tütyő: A pirosz alszót mászik kutyája csejéjtem. (Ez még titok, de én már tudom.)

Könyörgöm, kérlek Mikulás! Ne gyere!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Paródia
· Kategória: Bohózat
· Írta: luxin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 26

Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz