Navigáció


RSS: összes ·




Novella: A lumpenproletár

, 335 olvasás, Frekventor , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Samu a szocializmusban élte le ifjúságát, állt az úttörő vezetőség előtt mint lusta és lógós, később a KISZ titkár korholta passzivitás és iszákosság vádjával, és már majdnem belépett a kommunista pártba, mikor megfordult a világ, és a szocializmus magára hagyta. Az új rendszerben – bár nem tudta mi az – beállt segédmunkásnak egy vállalkozó mellé, hordta a nehéz vasakat a hegesztők keze alá. A kapott minimálbér gyorsabban fogyott mint a hátralévő hónap, sokszor már a felénél rákényszerült a kölcsönre, de apróbb lopásoktól sem riadt vissza, ha nagyon száraz volt a torka.

Élt a faluban egy megözvegyült tenyeres-talpas menyecske, aki az italra és cigarettára valót takarítással kereste, a többi szükséglethez ritkábban jutott. Néha rövid időre partnere is akadt, ezek többnyire nem a szépségéért, hanem azonos életviteléért maradtak nála hosszabb-rövidebb időre. Egy ízben, amikor éppen egyedül volt, keresett valakit, aki olcsón felfűrészelné a segélyként kapott tűzifát. Samuhoz is eljutott a hír a kocsmai csatornákon, tüstént jelentkezett is a munkára. Vézna, filigrán emberke volt, de szívósan fűrészelt az özvegy fészerében. Rövidesen megjelent a gazdasszony egy üveggel, és két pohárkával.
- Álljon már le Samu, a végén még majd összeesik a fáradtságtól. Igyon velem egy kupica pálinkát, az alatt pihenhet is.
Samu készségesen elfogadta, a másodikat is, de még a harmadiknál is vele tartott az özvegy.. El is csodálkozott a férfi, hogy ilyen konkurenciára akadt a gyengébbik nem jelen képviselőjében. A negyedik feles után már kezdte észrevenni az asszony szépségeit, mire az üveg aljára értek, már együtt feküdtek a tisztaszobai ágyban, maradt még erejük egy kiadós szexre, aztán elaludtak. Másnap Samunak menni kellett, de megígérte, hogy gyakori látogató lesz. Az özvegynek jelenése volt az orvosnál, a leleteit kellett megvitatni. Az orvos szárazon közölte a rideg tényeket, baj van a májával, nem ihat ha élni akar.
Ki ne akarna élni, az asszony megfogadta, hogy többé egy korty alkohol se kell neki. Estére jött Samu, hóna alatt egy fél literes barackpálinka, rezignáltan vette tudomásul, hogy magának kell meginnia az egészet. A második pohárkánál már unszolta az özvegyet, igyék csak egy csöppecskét, a harmadikat már együtt itták. Mindig így történt, ha akadt egy kis innivaló, az lett a románc vége, hogy Samunak temetnie kellett nemrég szerzett partnerét, kinek nem bírta a szervezete a sok italt.

Nem így Samu szervezete, a szikár test mindent bevett, a kisboltban vásárolt két decis pálinkát ott a kasszánál úgy hajtotta le, mint más a három centest. Fél liter után még tudott biciklizni, a fölött már tolta.. Így teltek napjai egyik üvegtől a másikig, lassan kezdett kikopni minden munkahelyről, míg végre rátalált egy prosperáló fémgyűjtőre, aki sötét bőre ellenére egy kortyot sem ivott, mert a doki őt is elrémítette az alkoholtól. Samu beállt hozzá mindenesnek, javított kerítést, betonozott, rámolta a vasakat, ezért kapott annyi pénzt, amiből szerény igényeit kielégíthette. Furcsa párost alkottak. A főnök mindig üvöltözött vele, ocsmány szavakkal illette, bármit tett, pocskondiázta. Samu csak halk megjegyzésekkel szurkálta, éppen csak hogy meghallja a munkáltató: ” te vagy a seggfej” meg hogy „hülye cigány” aztán „meg vagy te zakkanva”, meg ilyen hasonlókat mormolt... Ám a főnök ezekre nem reagált, csak üvöltözött vele tovább, ily módon szépen elbeszélgettek egymás mellett. A stílus olyannyira megfelelt mindkettőnek, hogy hosszú éveket dolgoztak így együtt sajátos harmóniában.

Samu egyszer csak kórházba került. Egy nagy ekevasat akart a halom tetejére dobni, amikor kicsúszott a kezéből és a lábára ejtette. Csaknem levágta a lábujjait az éles szerszám, az orvosok alig tudták megmenteni a lábfejét. Főnöke már másnap ott volt, üvöltözött vele a kórházban is, de azért vitt neki üdítőt, csokoládét. A dokik vérképet is készítettek Samuról, alig hitték, hogy van még néhány csepp vér az alkoholjában. Megfenyegették, hogy vészesen öregszik, rossz vége lesz a rendszeres ivászatnak. Rövid lábadozás után Samu visszatért munkájához, örömmel szidták egymást lelkesen tovább, ami náluk a gördülékeny munka előfeltétele volt.. Mint az várható volt, Samut főnöke temette el, de csak néhány hónappal élte túl, nem bírta kiheverni derék munkása elvesztését. Az egyiket az alkohol, a másikat az öregség vitte el. Talán még most is perlekednek egy rojtos felhő szélén, lábukat a semmibe lógatva.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: Frekventor
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 13

Page generated in 0.0368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz