Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ikerláng Fefe-Múlt élet tűzszerelme

, 437 olvasás, annunziata , 4 hozzászólás

Szerelem

Szobámban várom, hogy elmúljon az életem,
mert Te vagy a lételem.
Tudom, hogy vágysz csendes magányodban,
egyedüllétben piheged halkan nevem,
Csörög, csobog lassan szívedben a félelem.
Megbolondít a tudat, hogy nem mutathatok Neked utat.
Miért várok?
Mi van, ha nem jössz soha?
Elég bátor vagyok, akár egy hős,
és elég erős is, hogy továbblépjek...
Mégis megszelídült lélekkel állok a jelenbe,
várok.
Nem Te szelídítettél meg,
hanem egymásnak okot és alapot véstünk lelkünkbe, a szelídülésre.
Talán korábbi életünkből jövő érzelmi visszhang okozza várásom,
lépni nem tudásom?
Mi lesz ennek vége? Nem tudom.
Mindennap szemem fájdalommal lehunyom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: annunziata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 213
Regisztrált: 2
Kereső robot: 33
Összes: 248
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.9263 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz