Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Térj vissza hozzánk

, 227 olvasás, Yetisz , 1 hozzászólás

Hiányzol

Csillanó fény a távolban, szinte halom ezer felé szétrobban.
Küldetése véget ért eltűnik a homály záruló szemén.
Én mégis keresem várom, hogy feltűnjön ujjra előttem.
Kedvesem téged is szüntelenül kereslek,
merre vagy, hol lehetsz?
Látlak mégsem vagy itt, érintelek nem érzek semmit.

Testből a lélek ki repült szárnyal a végtelen sötét éjben,
távol távolabb halad vajon meg találja a vissza utat?
A fagy dermesztő csillogó szirmai teljesen körbe fontak,
nem érzel meleget hidegség járja arcodat,
és te magad sem tudod valójában ki is vagy.

Hiányzol, súgják a szelíd manók is, halkan mondom hiányzol nekem is.
Legyen már vége térj vissza hozzánk,
tavaszi felkelő napsugár melegítse szívedet át.
Enged, hogy hurrikánként ragadja el tőled a vérző mulltata közelgő holnap
és ujjra tudni fogod ki vagy és kikben bízhatsz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Yetisz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 33

Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz