felettem az izzó kék remeg
olvad rajta hűs felhősereg
bámulom
fekszem ernyedt taggal
láthatatlan mozdulatlan
hátam alatt szorgos a föld
hangyák menetben hordják
a boldog nyarat
vizet kutat tikkadt darázs
sehol a zúgó szárnyalás
néma csak
a déli nap súlya alatt
pihegve zenél a kert
virágok fejüket nyújtják
a meleg sugarat kívánják
isszák
bőrömön még egyetlen hűs csepp
esküszik szerelmet
s felforr
sóhajt csókol egy utolsót
s hirtelen illan el