Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hópihe

, 249 olvasás, Yetisz , 0 hozzászólás

Pillanatkép

Halvány hold fény járja körbe apám hatalmas körvonalát,
napsugár ragyog anyám hullámzó csillogó haján.
Egymást átölelve csavarodtak a távolba tova,
a pillanat elszórt szikrája születésem otthona.

Hópiheként indult utam a világot körbe járni
felfedezni a benne lévő szépséget és szomorúságot.
Minden olyan szép volt ide-oda lebbentem,
hol egy fa ágon hol a hegy csúcsán pihentem.

Nem múlt el nap, hogy ne lássak újat reményt adó szépet
nem volt mozdulat melyben ne lett volna megnyugtató béke.
Hirtelen hatalmas víztükör ragyogott meg fagyott kis ágaimon
és tudtam utam hópiheként végleg lezárom.

Eltelt gyermekkorom: hópiheként jártam az arcokon.
Hol mosolyt olykor bús tekintetet, de mindig tudtam mit is tegyek.
Két kis hópihém van most az égbolt tetején útjukon lefelé
vigyázok rájuk én, hogy földet érve ne olvadjanak szét.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Yetisz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 18

Page generated in 0.0366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz