Navigáció

RSS: összes ·

  1. Főoldal
    2. ›
  2. Irodalmi művek
    3. ›
  3. Vers
    4. ›
  4. Természet
    5. ›
  5. Nyári mámor

Vers: Nyári mámor

, 460 olvasás, maximum , 0 hozzászólás

vers, versek, természet,

Természet

Szél lebbenti szárnyát fodros ég alatt,
kaján vigyora a derengő vágyak.
Ácsorgó délután lelke ott marad,
aléltan lebbennek a zengő árnyak.

Tarlott földön aszott kévék száradnak,
mint megannyi üres tetem hevernek.
Erdőből kiszálló héják támadnak,
vijjogó hangon eledelt keresnek.

Álmatagon nyújtózkodik a pipacs,
pislogó szemei ágán áll a méh,
szúrós tekintettel lesi a ripacs,
lila arcú bogáncs tüskéje az él.

Útszéli katángnak kong a kis harang,
kócos koronáját kékre festi a nap,
Egy szendén bájolgó sugár ott ragad,
ajka imát mond a csendnek, mint a pap.

Megjegyzés: 2016. június 6. hétfő- szeptember 6. kedd

Kinyomtatom

Vers elemzése

Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?

Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:

Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 63
Regisztrált: 4
Kereső robot: 20
Összes: 87
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo
 · Pacsirta
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian
Page generated in 0.0758 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz