Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Varázsdoboz

, 383 olvasás, Lulemy , 2 hozzászólás

Bánat

A kisváros a reggel megszokott, zsúfolt arcát mutatja.
Az úttesten egymást érő, türelmetlenül dudáló kocsisor, a járdán hömpölygő emberáradat, egymást kikerülni igyekvő, tolongó tömeg. Mindenki el akar jutni valahová, s tekintve, hogy reggel fél nyolcat mutat az óra, leginkább munkába sietőkkel van tele a város.
Stacy Wood is közéjük tartozik, bár ő egyáltalán nem az a fajta nő, akit szokásos a többivel egy kalap alá venni. Feltűnő jelenség, aki nem csak úgy egyszerűen megy. Stacy Wood szépségének és eleganciájának teljes tudatában vonul, mint egy királynő. Szaporázza lépteit, már amennyire ezt az éppen tegnap vásárolt fekete, magassarkú cipőjében egyáltalán képes megtenni. Mogyorószínű ballonkabátja begombolatlanul libeg rajta, így mindenki megcsodálhatja az alatta rejlő pepita Chanel kosztümöt. Válláig érő világosbarna, hullámos hajának minden egyes szála olyan rendezett, hogy az ember azt hiszi, viselője minden bizonnyal állva alszik, vagy legalábbis most lépett ki egy elegáns fodrász szalon ajtaján.
Stacy Wood megkönnyebbült, mikor végre elérte a villamost és formás fenekét lehuppantotta a legközelebbi ülésre.
Méregdrága, újdonsült cipője kicsit felhorzsolta a sarkát s ez volt az a pillanat, amikor csudába kívánta a tömegközlekedést és elméjében megfogant a gondolat, bárcsak a szuper, minden kényelmét kielégítő piros BMW-jével indult volna útnak.
Ám a környezet-tudatos magatartás élharcosaként gondolt az üvegházhatásra, az ózonpajzsra és minden olyasfajta dologra, amely az emberiség jövője szempontjából fontos lehet.. Ezért hát gyakran lemondott a kényelemről, amit egy BMW ugyan biztosítana, cserébe viszont mérges gázokkal telepöfögné az amúgy is kellően szennyezett levegőt.

Stacy Wood minden tekintetben a tudatosság híve volt.
Tudatosan, kellő utána járással választotta ki a város legjobb fodrász- szalonját, masszőrét és kozmetikusát.
Az élelmiszerek kiválasztásánál is szorgalmasan elolvasta az összetevőket s ha úgy ítélte meg, hogy azok bármelyike is a szervezete számára túl sok káros összetevőt tartalmaz, már mehetett is vissza a polcra.
Ami azt illeti, férjet is legalább annyira tudatosan választott, mintha csak ránctalanító krémet vásárolt volna. Fontos volt számára a simaság. A bőrén éppúgy, mint életének egyéb területein. A Lancome biztosította. hogy arca még negyvenkét évesen is hamvas legyen, mint a barack - vagy legalábbis, ne úgy nézzen ki, mint egy aszalt szilva - férjének pénztárcája pedig a biztosíték volt arra, hogy élete sima és gördülékeny legyen, holmi pénzhiány cseppnyi redőt se vessen homlokára.
Egy kereskedelmi cégnél dolgozott marketingesként, ami kétségkívül nem hozott annyi pénzt a konyhára, mint férjének, Jacob Wood-nak jól menő ügyvédként szerzett jövedelme, de Stacy szerette a munkáját és ezért még a reggeli rohanást és a tömegközlekedés kényelmetlenségeit is szívesen vállalta.
Amit kevésbé szívesen vállalt, ámde elég sokszor rákényszerült, az a tizenhat esztendős kamaszlányával folytatott viták sorozata. Jessica Wood meglehetősen csinos, mondhatni kifejezetten szép teremtés, aki nemcsak sugárzó szépségét, hanem erős egyéniségét is örökölte az édesanyjától. S mivel két dudás nem fér meg egy csárdában, így a két hölgy közötti összecsapás meglehetősen gyakorinak volt mondható. Ok az bőven kínálkozott a vitára, kezdve a lány szoknyájának a hosszától, egészen a rúzsos ajkáig, hogy a túl hosszú ideig tartó esti kimaradozásokat már ne is említsük. Jacob Wood ezektől a vitáktól inkább elhatárolódott, semmiképp sem akarta, hogy egyetlen, imádott lánykája bármiért is nehezteljen rá. Inkább hagyta, ez a cseppet sem hálás feladat háruljon csak a nejére s ha Jessie megorrolva az anyjára, apjához szalad védelemért, hát az ő széles válla mindig ott lesz, hogy vigaszt nyújtson neki.
Mindezeket egybevéve Stacy Wood az elégedett, magabiztos nők táborát gyarapította és meggyőződése volt, hogy hamarabb fog havazni a pokolban, mintsem hogy az ő tökéletes élete bárminemű csorbát is szenvedne.

Semmilyen hírcsatornán nem értesültünk arról,, hogy az alvilágban ilyesfajta rendkívüli esemény történt volna, de az tény, hogy a Stacy Wood életében bekövetkező változások feje tetejére állították az asszonynak a boldog élet hosszáról való elképzeléseit.

A sorsfordító este sem kezdődött máshogyan, mint bármelyik azelőtt. Vacsora az étkezőben, vita Jessie-vel, minek utána a lány bevágta maga mögött az ajtót és elviharzott a lakásból. Stacy dohogott a férjének, hogy micsoda mamlasz, hogy egy szó nélkül hagyta elmenni a lányt, aki majd ki tudja, mikor ér haza megint, holott, holnap reggel, ugye, iskola.... Nos, eddig a megszokott forgatókönyv. Ezt követően viszont nem várt fordulatot vettek az események. Tekintve, hogy Jacob Wood egyszer csak a mellkasához kapott és lefordult a székről.
Régóta rendetlenkedett a szíve, ami ezen az estén végül felmondta a szolgálatot s mire felocsúdott és felfogta a történteket, Stacy azon kapta magát, hogy akarata ellenére imádott férje özvegyasszonyt csinált belőle.

Férje halála után egy évvel sem szokta még meg az özvegység gondolatát igazán.
Esténként kezébe vette Jacob Wood fényképét, ujjaival végig simított rajta, miközben korholta, hogy volt szíve őt itt hagyni?
Mert hogy halálával igencsak nagy űrt hagyott maga után a férfi, s ez a hiány a pénztárca vastagságában nyilvánult meg legfőképp. Nem volt már szempont, hogy mindenből a legjobb, legszebb és persze, sosem replika, csak az eredeti, kerüljön Stacy Wood kosarába, valahányszor vásárolni indul.
Miután a csekkeket befizette, a lakbért kiperkálta, Jessie különóráinak a költségét elutalta, alig maradt annyi, hogy a szűkös megélhetést biztosítsa kettejük számára.
Beérte az olcsóbb fodrásszal, kozmetikus helyett maga kent arcára élesztő-pakolást, meg minden efélét, mert idő előtt elcsúnyulni azért mégsem akart... és ami azelőtt szentségtörésnek számított a részéről, ha ruházkodásról volt szó, még egy second hand kereskedésbe is benyitott.
A szükség törvényt bontott az életében, de meg kell hagyni, derekasan állta a sarat. Minden nehézséggel szembenézett, még ha ez a lányával folytatott örökös hadban állást is jelentette.
Apja halálával Jessie elveszített egy széles vállat, amelyen az anyja okozta sérelmeket egykor kisírhatta. Stacy, férje halála után viszont azt érezte, minden bizonnyal beleőrül, ha lányával történne bármi rossz, hiszen már csak ő maradt neki. Féltése kétszeres erővel irányult lánya felé, aki ezt a szeretetet már olyan fojtogatónak érezte, hogy mindinkább igyekezett kitörni anyja túlzott ellenőrzése alól
Kettejük közt állandó harc dúlt, ami heves ajtócsapkodásban, még hevesebb szócsatában nyilvánult meg. Aztán kezdetét vette a duzzogás, persze, mindketten a saját szobájukban dúltak -fúltak és szidták az " ellenséget".
A végén aztán megunva mindezt, jött a közös összeborulás, a nagy kibékülés... hogy aztán holnap, vagy azután kezdődjön és folytatódjon megint minden, ugyanígy.

A következő nagy összecsapás nem is váratott magára olyan sokáig.
Jessica a tizenhetedik születésnapját egy hatalmas bulival kívánta ünnepelni, természetesen nem otthon és nem az anyjával. Stacy viszont nagyon is otthon-ülősre tervezte a nagy napot, tortával és közös filmnézéssel, tehát hallani sem akart arról, hogy lánya a barátai és barátnői társaságában, holmi lebujban ünnepeljen. Különösen, hogy e társaságban ott lesz Aaron Krebs is. Ennek a fiúnak a neve hallatára Stacy azonnali késztetést érez arra, hogy megkeresse a nyugtató piruláit. Ő Jessie legújabb barátja, akit az asszony ezidáig sehogy sem volt képes megkedvelni, még a csinos fizimiskája, széles válla és menő motorja ellenére sem.
A lány természetesen védte álláspontját és kitartott amellett, hogy ahová mennek, nem egy lebuj, hanem egy menő bár, és igenis, Aaron Krebs egy szuper pasi, aki akár Superman nyomdokaiba is léphetne, csak az anyja szemellenzőt visel és nem veszi észre.
Szó szót követett és innentől kezdve megint minden a jól ismert forgatókönyv szerint zajlott.
Ajtócsapódás itt, aztán amott, duzzogás természetesen külön, vérmérséklet szerint, a saját szobákban.
Jessie volt a hevesebb. Csapkodott, bömböltette a zenét, hogy az anyja ne hallja, amint keresetlen és cseppet sem ildomos szavak kíséretében szid mindenkit, aki csak eszébe jut.
A másik szobában ezalatt Stacy sűrűn emlegette szegény jó Jacob Wood-ot, amiért merészelte őt itt hagyni mindenféle gondok közepette. De aztán eszébe ötlött, a lánya elleni küzdelemben azelőtt is mindig csak magára számíthatott, köszönhetően megboldogult férje túlzottan is békés természetének.
Ez aztán még jobban fokozta szomorúságát, aminek eredményeképpen vég nélkül hüppögött és csuromvizesre sírta zsebkendőjét.
Aztán egyszer csak kinyílt szobájának az ajtaja és Jessie bűnbánó arccal lépett be rajta. Olyan lassan és óvatosan tette mindezt, hogy az anyja egy orrfújás és egy hüppögés között csak annyit észlelt, hogy lánya hátulról átöleli a nyakát és hozzábújik.
Megbántottsága azonnal elillant, amint megérezte lánya gyengéd pusziját a feje búbján, amihez még olyan édesen hangzó mondat is társult, mint:
- Ne haragudj, Anya! Szeretlek!

Nos, ettől Stacy teljesen elolvadt és persze, hogy nem haragudott, elfelejtett minden rosszat, ami az elmúlt percekben történt.
Hogy a béke teljes legyen, Jessie kezében még lapult valami. Egy saját készítésű papírdoboz. De nem holmi egyszerű, se színű darab, nem dehogyis! Egy tenyérben éppen elférő, pasztellszínű rózsákkal díszített, erősebb kartonból készített doboz volt ez, precízen, pontosan hajtogatva, fedele nyitható- zárható.
Jessica az anyja kezébe adta, miközben odabújt mellé és átölelte a vállát.

- Neked készítettem az imént. Ha kinyitod, azt hihetnéd, nincs benne semmi, mert üresnek tűnik. De nem az. Ez a doboz tele van a puszimmal, Anya. Tudom, hogy mindig aggódsz, amikor elmegyek itthonról és nem fekszel le addig, amíg meg nem jövök. Mert félsz, hogy valami bajom esik. Ez egy varázsdoboz, Anyukám! Valahányszor, amikor aggódsz, mert még nem értem haza, csak vedd elő, nyisd ki és engedd el minden rossz gondolatodat. A kinyitott dobozból kapsz egyet a rengeteg puszimból, amivel az előbb megtöltöttem, az majd megnyugtat, amíg haza nem érek.

Stacy-t könnyekig meghatották lánya szavai és ezek után már nem volt kétséges, hogy Jessica a barátaival tölti a tizenhetedik szülinapját.

Ezt követően a háborúk és összezördülések száma jelentősen csökkent kettejük között a varázsdoboz áldásos hatásának köszönhetően.
Ha Stacy-nek valaha is aggodalma, vagy rossz érzése támadt a lánya biztonságát illetően, csak leemelte a dobozt a szekrény polcáról, kinyitotta a fedelét, elengedte az aggasztó gondolatait és szinte az arcán érezte a lánya pusziját. Ettől természetesen minden nyomasztó érzés elillant és képes volt újra derűsen szemlélni a világot.
Az elmúlt időszakban megváltozott az asszonynak a szép ruhákhoz, a divatos cipőkhöz és a menő táskákhoz való viszonya. Pontosabban szólva, elmúlt az irántuk érzett olthatatlan vonzalma. Teljesen megfeleltek számára a már meglévők és még a kirakatok bősége sem csábította újabbak vásárlására.
Magának semmit, de Jessie-nek mindent megvett, ami szemet kápráztatóan gyönyörű volt, rettenetesen menőnek tűnt és szuper divatosnak számított. Legyen szó ruháról, cipőről, táskáról, bizsuról és bármi olyanról, amely képes minden női szívet megdobogtatni.
Már fodrászhoz sem járt.. Haját maga vágta, festette, szárította, göndörítette, ahogy éppen kedve szottyant. A kozmetikust is megspórolta mindenféle házi praktikákkal, így az ezzel megspórolt pénzt is Jessie-re költhette.
Szinte már csak az okozott örömet neki, ha láthatta lánya boldogságát.
Persze, a varázsdobozt is sűrűn levette a polcról, kinyitotta, belesuttogta, aztán elengedte félelmeit. A lánya iránti aggodalma soha meg nem szűnt., minden percét megmérgezte a gondolat, hogy a lányával bármikor történhet valami rossz. Ilyenkor jött aztán a doboz és a benne rejlő puszik után a megnyugvás az aggódó szülői léleknek.

Jessica tizennyolcadik születésnapjára nagy gonddal készült.
Alaposan feldíszítette a lakást, különösen ügyelt arra, hogy a lufikból, girlandokból mindenhová jusson.
A " Happy Birthday" feliratú táblát maga készítette, minden egyes betűjét aprólékosan megrajzolva, díszesre formálva.
A szülinapi tortát a legmenőbb cukrászdából rendelte. Természetesen csokoládés, dupla tejszínhabos és három emeletes. Az ajándékot is nagy gonddal, körültekintően vásárolta.
Egy türkizkék ruhára esett a választása, hozzáillő cipővel, táskával és nyakékkel, persze.
Már előre örült, ahogyan elképzelte, lánya majd a nyakába ugrik és csak puszilja és puszilja, miközben százszor elmondja: " Szeretlek, Anya! "
Idáig jutott a gondolatmenetében, még a mosoly is a szája szegletében volt, amikor meghallotta a kopogást az ajtaján.
Legjobb barátnője érkezett.
Leonore volt az, akinek mindig, mindent, mindenkiről elmondhatott. Gyerekkori barátság volt az övék, amolyan örök és megbonthatatlan. Stacy a nyakába borult, amikor meglátta az ajtajában.

- Istenem, de jó, hogy jöttél. Jessie mindjárt itthon lesz. és még nem vagyok készen teljesen.
Nézd, oda még elférne vagy két lufi! Fújnál, kérlek? Találsz még egy párat az asztalon, válogass belőle!
Képzeld, a kedvencét főztem: Parmezános csirke. Most vettem ki a sütőből. Isteni az illata, érzed? Az ajándékától meg szerintem, teljesen odalesz. Ne haragudj, még van egy kis dolgom a konyhában, de csak ülj le, fújd a lufikat, máris itt vagyok

Miközben Stacy csak beszélt és egyfolytában sürgött - forgott, Leonore csak állt a nappali közepén.
Nem találta a szavakat, egyelőre csak gondolatban formálta meg azokat és nagyon ügyelt arra, hogy kellően kíméletes legyen, amikor azokat majd végül kimondja.

Szavak helyett Stacy után lépett, hátulról átfogta a vállát. Olyan csendben szólalt meg, hogy szinte csak lehelte
a szavakat:
- Gyere, szívem, gyere, üljünk le egy kicsit.
- Ne viccelj már - válaszolt az asszony - Jessica mindjárt itthon van, rengeteg a dolgom még. Igazán segíthetnél.
- Stacy! Tudom, hogy kivételes ez a mai nap, ezért jöttem. Tudom, hogy ez rettenetesen nehéz neked.
- Ha tudod, akkor miért nem segítesz? Még egy girland is elférne abba a sarokba. Ne beszélj már annyit, inkább segíts feltenni egyet. Még lufit se fújtál.
- Segítek, szívem. Ezért jöttem. Gyere, üljünk le egy kicsit.
- Jessie már nyitja a kaput! Hallod? Mindjárt bejön és még ezernyi a dolgom! Te meg csak hátráltatsz!

Stacy dühös volt, az utolsó szavakat szinte már kiabálta. Leonore a barátnője két kezét a sajátjába fogta, az asszony szemeibe nézett és alig hallhatóan, csenden ennyit mondott:
- Jessie meghalt, szívem.

Stacy-ből elemi erővel tört fel a düh, kezeit kiszabadította a barátnője kezéből és ütötte az asszonyt, ahol csak érte.
- Hazugság, hazugság, hazugság! - kiabálta szinte már önkívületben.

Leonore védekezett, de hagyta, hadd tombolja ki magát, hadd törjön utat magának a fájdalom, amely szinte már őrületbe kergette barátnőjét.

Aztán Stacy egyszer csak abbahagyta az ütéseket. Csak ült a barátnője mellett a kanapén, arcát két kezébe temette és lelkéből megállíthatatlanul tört fel a szűnni nem akaró fájdalom. Zokogás rázta a testét és azt sem bánta volna, ha abban a percben a világ is megszűnik körülötte.
Tudta, hogy Leonore igazat szólt.
A tizenhetedik születésnapján halt meg. Stacy azóta is önmagát okolja, amiért végül is elengedte a lányát. Hagyta, hogy Aeron Krebs a menő motorján elvigye a bárba, ahol a barátaival ünnepeltek. Ahonnan már nem jött haza. Élve már nem. Csak a rendőrök hozták a halálhírét hajnalban.. Mindketten meghaltak. Aaron Krebs motorja frontálisan ütközött egy teherautóval. Jessie teste métereket repült, szinte a felismerhetetlenségig összeroncsolódott.

Azóta Stacy álomvilágban él.
S ebben a saját maga alkotta világban hű társa a varázsdoboz, ami a számtalan nyitogatástól kissé már megkopott és viseltes lett, de még mindig betölti küldetését, amelyet egykor Jessie szánt neki.
Stacy időről - időre kinyitja, szájához közel emeli és belesuttogja:
- Hiányzol, kislányom!

S abban a pillanatban érzi lányának édes pusziját a homlokán, amitől a lelke nyomban megnyugszik és vigaszra talál.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Novella
· Írta: Lulemy
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 304
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 323
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2069 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz