Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Minden nap…

, 381 olvasás, Yetisz , 0 hozzászólás

Hiányzol

Vadvirágok ölelésében hajtom fejem pihenőre,
hol kék hol sárga a takaróm estére.
Varázslatos a könnyű csend,
itt ott egy két madár füttyent.
A nap már lassan le hunja óriás szemét.
Kacagva szaladnak az utolsó sugarak,
megállva: csillag robbanást idéznek elő
és a mának élve eltűnnek a holnapért.

Mert indul az új nap, remény telve kövéren,
szépségét ápolva fénylik szüntelen.
Nincs megállás nincs pihenő minden új nap,
hozhat egy varázslatos szebb jövőt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: Yetisz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 35
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz