Hasít, fáj majd szétszakít belül
olykor közelebb máskor távolabb,
de mindig velem van, bennem él.
Gondolataimat irányítom - veszélyes!
Érzéseim felet nincs hatalmam
senki nincs ki megszabhatná, hogy szeresem.
Mert szeretem és egyben gyűlölöm,
ölelném, de el is veszíteném.
Mint két mágnes melyek ellen irányt fordultak,
hol vonzzuk hirtelen taszítsuk egymást.
Vajon meddig tarthat még?
Mire mindketten kimondjuk szeretlek.
Vagy mint egy kósza fuvallat tova röppen az érzés
az örök elmúlás felé?