Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sorbontók

, 350 olvasás, lambrozett , 4 hozzászólás

Gondolat

Szavak futószáron körbe-körbe járnak,
vakbuzgón, jelzőtlen, alázatos fejjel... -
közülük néhány még éjjelente versel,
de legtöbbjük fáradt, a csodákra már vak.

Ma reggel egy csapat kilógott a sorból,
szétrágták kötelük, szabadon nyargalnak -
annyira boldogok, lehetnek tartalmak...
nem helyben topogók a hazátlan zsoldtól.

Mert mi haszna annak, ha kimérik utunk,
ha arra kell menni, amerre mutatják... -
(az élet így is, úgy is kaszás-mulatság)
ítélhessünk magunk: állunk-e vagy bukunk.

Csapódni azokhoz, kik tűz mellett ülnek, s
így kegyet remélni, elegáns, nem mondom -
és mennyivel könnyebb osztozni a koncon,
mint zsákmányért futni, mi ellenszegülhet.

Szavak futószáron körbe-körbe járnak,
egyre erőtlenebb, fásultabb a banda... -
felcsillanó szemmel nézik, kik rohanva,
kötelük szaggatva növesztenek szárnyat.

Megjegyzés: (2016. május-június)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 37
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · KolDavid
 · varadinagypal


Page generated in 0.0502 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz