Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kérlek, bocssás meg!

, 322 olvasás, Yetisz , 0 hozzászólás

Sors

Zöldellő dús fűszálak bólingatnak mellettem
a rét fölött hatalmas néma csend uralkodik.
Az égbolt tetején fehér felhők tovaröppenek
nincs visszaút, nincs ami megállíthatná őket.

Oly gyorsan, hirtelen múlik el mindaz ami szép
a ragyogásból nem marad csak a vak sötétség.
Hogyan tegyem jóvá ezer bűnöm sokaságát,
ha nincs kinek mondanom, sajnálom nagyon.

Megkövesedett szíve, melyben nevem nincs karcolva.
Lángol a lelke könnyű szabadságra vágyva.
Megadnám szabadságod megadnák mindent,
csak bocssás meg nekem, ne hagyj el engem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Yetisz
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 25

Page generated in 0.0394 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz