Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nélküled

, 439 olvasás, maximum , 0 hozzászólás

Halál

(temetésed napján)

Utolsó utadra kísérlek Téged,
síró-rívó madárkaként őrizlek.
Porladó emléked örökre méreg,
szívemben zakatoló képként nézlek.

Gyászos világ mocska az öklömig ér,
vesztesként élem meg a kudarcodat.
Halálodban mégis győztél itt a cél,
elevenen láttam nagy bukásodat.

Sehol nem vagy, hiába keresnélek,
elveszett a lelked egy sötét helyen.
Reményem elment, látni szeretnélek,
keserűség inge kering kevélyen.

Malmodban őrölt fájdalmad bennem ég,
friss seb láza verejtékező kenyér.
Bűnbánó részvét emeli rám szemét,
magányos bánat kajtatva utolér.

Megjegyzés: 2016. május 10 kedd 0 óra 30-kor

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: maximum
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 163
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 178
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.137 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz