Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Roncsokon…

, 353 olvasás, ariel , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Nézem a tükörben
a végtelen semmit,
- amennyit még
elbír belőlem
az idő...
- meglepő,
mennyire nem számít
a test,
mikor a sorsunk
ránkborul,
legázol,
s nem ereszt...
Nézem a falon
a vadászó pókot,
- a kis légy
bár épp meglógott előle,
de végül úgyis
préda lesz,
s az eresz
míg kopogva jelzi
az esőt,
erőt merít a viharban
a hit...
- s lelkem talán
talál majd egyszer
valakit
a végén,
aki a tükörben is
ott lesz
a szembogaram mélyén,
s ha várni kell,
csak csendben
beleül a jövőbe,
s arcomba írja
sóhaját,
míg belevolvad
a spirálként tisztuló
időbe...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 37
Jelenlévők:
 · ferzoltan
 · Zsiga Lajos


Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz