Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Egy nő pillanatai: A budoár tükrében

, 489 olvasás, Thalia , 0 hozzászólás

Elmélkedés

A nő csendesen elmélyült magában, és az előtte álló estére gondolt. A kicsi szobát ahol ült, tubarózsa parfüm és valami bizsergető izgatottság lengte be. Mára fűzött vett fel combfix harisnyával és nem tudott betelni, hogy ez az illat és a két ruhadarab milyen érzéseket és váltott ki belőle. Szexisnek, vonzónak, bujának érezte magát. Kuncogott egyet azon, hogy ehhez a filéinghez még férfi sem kellett.

Lepergett néhány múltbéli kép, mikor erőltetetten, néha izzadságszagúan próbálta kicsikarni ezt az érzést, a férfiakból, az élettől. Most már tudja, hogy minden érzés mozgató rugója, Ő maga. Rajta múlik, hogy megéli, avagy elfolytja azt. Végig simított magán, érezte teste érettségét, teltségét, de most valahogy ez is csak fokozta hangulatát. Cipője már a lábán, ruhája még a vállfán lógott, már előtte este gondosan kikészítette magának. Mára nem tervezett semmit, széppé pihente magát, megengedte a lazulás és a semmittevés örömteli pillanatait. Nagy nap ez a mai számára, estélyre hivatalos.

Elmélázott az, hogy régen mennyit ment, bulizott, még a lányai születése után is. Aztán csendesebb idők jöttek, az önmegismerés útjára lépve már nem volt szüksége a kinti világra, a belső kalandokat sokkal jobban élvezte. Aztán csak azt vette észre, hogy teljesen eltávolodott még az élettől is. Vágyni kezdte, újra a játékot, igenelni akarta az életet. Újra embereket és tájakat akart látni, érezni, élvezni. Nyitott a világra és ezzel beengedte az újat, a frisset, az izgalmasat. Mára már harmóniát tudott teremteni, mivel megtanulta önmaga igényét kielégíteni. Ha akart egyedül volt, ha akart társaságot kedvelt. Mikor mihez húzta a szíve. Az egyedüllét számára felemelő, érzés, nem társította a magányhoz. Ilyenkor tudott alkotni, a kreativitását megélni, rendezni a gondolatait, érzéseit. A magány az más. Volt benne része, de már mást választott, társat választott.
Egyedül indul a bálba, a férje később csatlakozik hozzá. Így még izgalmasabb a dolog, mintha randiznának. Kíváncsi lesz, mit szól az embere, ha meglátja. Szeretne neki tetszeni, és az már jó előjel, hogy önmagának nagyon tetszik. Azt tapasztalta, ha valami nincs mozgásban, az megrohad. Ilyen a házasság is. Ha nincsenek újabb impulzusok, ha mindig minden ugyan az, a kapcsolat ellaposodik, és egyszer csak kisül, bármilyen nagy volt a szerelem. Időről időre kell valami más, egy új frizura, egy új hobbi, ruha, ami előcsalja az érdeklő csillogást a férfi szeméből. Persze tudta, hogy nem lehet mindig „menőnek” lenni, és nem is vágyott rá, de most jó volt belelazulni a szépbe, a csábítóba, megélni egy új érzést önmagával.

Elkezdett sminkelni, nézte a tükörbe, felhevült arcát, és a hold csillámos misztériumát a szemében. Nem zavarták a nevető ráncai, az élet kegyes volt hozzá, közel nem annyinak látszott, mint amennyi a tényleges kora volt. Fiatalnak, pezsgőnek érezte magát. A szépítkezéstől, szeme cicás és még kifejezőbb lett, a vörös rúzs kicsit bujává tette. Tetszett neki ez az összhatás, és egy határozott bólintással, áldást adott a Nőre, aki a tükörből visszanézett rá. Ez is én vagyok. – gondolta. Felöltözködött, és még egy pillantást vetett az összképre, aztán egy határozott mozdulattal, elindult a felfedező útjára és kilépett a budoárjából kalandozni.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Page generated in 0.1366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz