Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Összeérnek a hegyek

, 329 olvasás, karotinbeta , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Vályogot vet a Duna parton
mindenki, tekintet nélkül.
Erdő szélén, réten alszom
homlokom fölött felhő kékül,

ráncaimon tavaszi záporok. -
Összeérnek a hegyek,
ujjlenyomatok, lábnyomok
rabszolgája nem leszek,

ne sajnálj ha itt hagylak. -
Lesznek majd mások. -
Tekintet nélkül csuklanak
egymásba szívdobbanások. -

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 27
Jelenlévők:
 · Kavics
 · piciedith


Page generated in 0.0379 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz