Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: HattyúDal Ő-nek

2016-04-30 09:47:02, 384 olvasás, annunziata , 0 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Fefe:
Mint mikor elhalkul minden,
lelassul minden.
Látom a szelet,
Hallom a természet fényét,
és értem a lelkednek beszédét.
Most csend van köztünk.
Mégis visszhangzik e csendben
egy kósza mondatod.
A mondatod, amit kétszer mondtál Nekem,
biztosított, hogy örökre a társad lettem.

Melyik volt az?
Amelyik a lelkedről vallott.
Melynek cìmzettje Én voltam,
és mielőtt mondtad volna,
már azelőtt pontosan éreztem és tudtam.
Nem volt "nyálas",
épp csak csoda volt a fülnek,
elmének,
léleknek
és szìvnek.

Ennél a pillanatnál tudtam,
hogy örökre a Tied vagyok.
Hogy szerelem árad szét testemben,
fékezhetetlen,
és, hogy se Te,
de még Én se,
tehetünk ez ellen.
Mert, amit két Ember és az Élet köt össze,
azt csak az ellentéte vàlaszthat el örökre!

Kinyomtatom