Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Együtt az úton

, 447 olvasás, babika , 0 hozzászólás

Szerelem

Lepereg rólam minden bánat
mint falevélről a harmatcsepp,
vigyázó szemed hagytad nálam
bálványként imádó kedvesem.

Szélfútta jaj kiáltásaim
ím hegyen-völgyön át suhannak,
felkaroltad újra szárnyaim
a könnycseppek is elapadtak.

Nincs több csillagtalan éjszaka
gyémántként ragyognak napjaim,
belevésem neved általa
és szívemben őrzöm csókjaid.

Gondűző lélekkel szárnyalunk
szelíden, akár egy kis madár,
nem vívunk csatát, nem harcolunk
lepereg csendben a rút magány.

S ha átölel a hangtalan éj
ledobjuk fáradt szárnyainkat,
forró s csupasz testünk lázban ég
mi helyt adunk szép vágyainknak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: babika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 337
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 362

Page generated in 0.2126 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz