Édes Hazám, szülőföldem
oly sok évem neked adtam,
születésem s gyötrődésem
szeretettel elfogadtad.
Jöttem s láttam kis falunkban
anyám mindig jól lakatott,
hittem én a szép szavakban
nem volt szerencsemalacom.
Mint a vén fák meghajoltam
lehullottak gyümölcseim,
sok cipőmet elkoptattam
megsárgultak leveleim.
Édes Hazám, szülőföldem
hullanak örömkönnyeim,
egyszer itt hagylak majd csöndben
fáradt testem elföldelik.
Elmém kihagy, mint a szívem
anyaföldben megpihenek,
anyám lelke s az én lelkem
majd ölelkeznek szívesen.