Vajon tudod-e mit érzek?
elmentél, s nem voltam veled,
elmúltak a szenvedések
azt hiszed jót tettél nekem?
Neked már nem fáj, mulass csak
hát miért nem akartál élni?
a bánat az enyém, ezt kaptam
odafent apám sem érti.
Siettél drága párodhoz
gyermekedre nem gondoltál,
ím már két embert gyászolok
maradtál volna, s korholnál.
Letaszítottak a trónról
megelégelték szépséged,
hát kérdezem én a sorstól
miért küldtek rád betegséget?
Adtad volna felét nekem
s tán még mindig civakodnánk,
de te megtartottad csendben
s elmentél mellőlem korán.