Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Üres hegyek

, 485 olvasás, Azoromharcosa , 2 hozzászólás

Gondolat

Távolban nagy hegyek őrzik a környéket,
Szürkés lepelében a reggel ködjének.
Lábuk a mélybe hág, csúcsuk az égbe tör,
Az életünk fölött bezárult már a kör.

A múltad föld alatt, jövőd nem láthatod,
Fellegek közt végét, még úgysem bánthatod.
Csak egy kopott, tört csonk, amit ma lát szemed,
De mit rejt a mélye, ha kérgét átszeged?

Üres tárnák alján a nyugodt csönd honol
És nyomában rögtön egy sötét árny lohol.
Ezer bányász vágta szívébe csáklyáját
S hagyta ott szellemként angyali álcáját.

Elhordták kincseit nappaltól éjjelig
És most aranyával ezernyi széf telik,
Míg benne barlangok szomorún konganak
S belőle nem marad más, csak egy zord alak.

Nos, bányászom, csak várj, múl' a jó szerencse
S házad hűs zugában csapj mohón kezedre,
Mert a bánya nélkül könnyen fogy az arany
S arany nélkül minden bányász boldogtalan.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Azoromharcosa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 199
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 218
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.1612 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz